Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
126 SZABÓ MÁRIA nek nem voltak tudomásuk a titokban, Sonnino védőszárnyai alatt Bécsben és Budapesten folyó illegális akciókról. A Bécsben és Budapesten tevékenykedő olasz missziók nem voltak felkészülve az olaszországi kormányváltásra. Segre és Romanelli mindenesetre már számolhatott azzal, hogy Tittoni Sonninónál jóval visszafogottabban lép majd fel az olasz célok elérése érdekében. Ezt a benyomást alkalmasint a június 27-én Budapestre érkező új politikai megbízott, Vittorio Cerruti lovag110 is megerősítette. Kiderült, hogy a Nitti-kormány kerülni kívánja a konfrontálódást mind a nagyhatalmakkal, mind a hangját egyre erősebben hallató olasz baloldallal. Bécsben és Budapesten személyi változások is kísérték a kormányváltást. Sonnio bizalmasát, Tacolit Bécsből visszahívták, helyét Borghese foglalta el, míg Cerruti lényegében Borghesét váltotta a budapesti Olasz Fegyverszüneti Bizottságban.111 A helyzet tehát június végére a Budapesten szolgálatot teljesítő olaszok számára hirtelen megváltozott. Romanelli változtatott a tanácskormány irányában addig tanúsított magatartásán, de az igazi váltást, az új kormány politikájára való ráhangolódást már nem volt képes végrehajtani. Tittoni bizalmi emberével, Cerrutival nem sikerült jó kapcsolatot kiépítenie.112 Az új budapesti megbízott már két héttel megérkezése után panaszkodni kezdett Romanellire. Július 8-án a következőket táviratozta Tittoninak: „A budapesti olasz katonai misszió, amelynek feladata lenne, hogy ellenőrizze a fegyverszüneti megállapodás előírásainak betartását, nem rendelkezik pontos adatokkal a Vörös Hadsereg valódi erejét illetően." Vezetője, ismételt baráti figyelmeztetései ellenére, kizárólag politikai kérdésekkel foglalkozik, „saját elképzeléseit követi."113 Romenelli később Cerruti jellemhibáira vezette vissza kettejük viszonyának gyors megromlását. Véleménye szerint Cerruti előítélettel tekintett a katonákra, és eleve alkalmatlannak tartotta őket diplomáciai feladatok ellátására.114 Az antant egyedüli magyarországi képviselője A tanácsköztársaság bukása utáni néhány nap kiemelkedő szerephez jutatta Romanellit. Már a megelőző néhány hétben is igen tevékenynek mutatkozott, és valószínűleg komoly szerepe volt a Peidl-kormány megalakításában.115 Magyar szociáldemokrata politikusok 1919 júliusában többször folytattak tárgyalásokat Bécsben Livio Borghesével és az angol katonai misszió vezetőjével, 110 Cerruti korábban bécsi követ is volt. 111 A személycserékről 1. Tittoni távirata a külügyminisztériumnak (1919. július 27.). ASMAE, CR Austria (1-C), 5/26. 02 467. sz. 112 Ebben közrejátszott a Bécsben, illetve Budapesten szolgálatot teljesítő diplomaták és katonák közötti ellentét fokozatos kiéleződése is. Borghese és Cerruti — Tittoninál nem eredménytelenül — egyre határozottabban kifogásolták a katonák (Romanelli, Segre, később Mombelü) diplomáciai kompetenciáit. 113 ASMAE, CR I-D, 7/2098. sz. Idézi Réti: i. m. 665. 114 Memoárjában fortélyosnak, szőrszálhasogatónak, akadékoskodónak, türelmetlennek, gyanakvónak, féltékenynek jellemzi Cerrutit. L. Romanelli: i. m. 468. 115 Tittoninak küldött augusztus 2-i táviratában Cerruti közölte: „a szociáldemokratákból alakult új kormány kapcsolatban áll az olasz misszióval". L. ASMAE, CR I-D. 7/2426. sz.
