Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Kerekes Dóra: Kémek Konstantinápolyban: a Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) V/1217
1230 KEREKES DORA hogy Ricciardi „kiszállását" követően is folytatták az általa megkezdett módszert: a beérkezett jelentéseket kötetekbe rendezték. Ennek egyik alapvető oka az lehetett, hogy tevékenységük igazolását látták benne és láttatták általa az udvarban is. Utvonalak A rendszer kialakításának időpontjától kezdve nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a megszerzett híreket el is tudják juttatni Bécsbe. A visszafoglaló háborúk idején is így volt: a másolók sokszor — minden bizonnyal a koordinátor utasítására — a levelek elején feltüntették, hogy hogyan, milyen úton jutott el az irat Bécsbe, mely városokat érintette, tudták-e, hogy személy szerint ki továbbította, hány nap alatt tette meg az utat stb. Ez olyan szempontból is szerencsés, mert sokszor összevethető a levélíró által megadott adatokkal: milyen úton, melyik hajóval küldte el irományát. Az útvonalak használatának vizsgálatakor röviden annyit mondhatunk, hogy az állandó követek és a titkos levelezők is minden lehetséges útvonalat kihasználtak a levelek célba juttatásához, és erre felhatalmazást is kaptak a Haditanácstól.62 Georg Christoph von Kuniz, az utolsó állandó követ külön figyelmet fordított levelei Bécsbe küldésére. Tudta, hogy nem elég jelentéseit kódolnia, jó, ha az útvonal, amelyen a levél megy, szintén biztonságos. Ennek megfelelően a követségi futárokat, saját embereit, a Keleti Kereskedelmi Társaság kereskedőit, alkalmazottait és a „titkos levelezőket" egyaránt alkalmazta erre a feladatra. Tudjuk, hogy a háborút megelőzően küldeményeit a Konstantinápoly-Belgrád-Buda-Bécs; a Konstantinápoly-Belgrád-Fiume-Bécs, valamint a Konstantinápoly-Velence-Bécs útvonalakon juttatta el a császárvárosba. A Haditanács 1684-ben azt javasolta a visszaküldött tolmácsoknak, hogy jelentéseiket a már bejáratott Fiume-Velence (Giovanni Pietro d'Argento báró és Franz Ulrich von Thurn und Wlassasina gróf, velencei követ) útvonalon továbbítsák. Ez teljesen érthető volt, hiszen így kerülhették el egyedül a hadszínteret. A visszafoglaló háborúk alatt az oszmán fővárosban működő titkos levelezők alapvetően ugyancsak a tengeri utat használták, a sokszor Szmirnán át küldött jelentéseket francia vagy angol bárkák vitték jó pénzért Velencébe, Livornóba, Raguzába, és az itt tevékenykedő levéltovábbítók juttatták el azokat a császári udvarba. Giorgio Cleronome azonban néha használta a Havasalföldön át Friedrich Veterani gróf (1650-1695) táborába vivő útvonalat is, mivel unokatestvére, Matthia Cleronome a havasalföldi fejedelem titkára volt,63 így a beérkező csomagokat ő továbbította. A legfőbb útvonal azonban kétségtelenül Velencén keresztül vezetett,64 a mindenkori velencei császári követ közvetítésével. Az összesen 230 levélből 31-ről sikerült pontosan megállapítani, hogy milyen útvonalon érkezett be. Többnél feltüntették, hogy mikor és ki által. A 31 levélnél azonban valójában többről van szó, mivel például az első esetben, az 62 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 296. Fasz. 1684. III-V fol. 19v (1684. február 15.) 63 ÖNB-HAN Cod. 9742 fol. 9r; 14v (Memorie originali del maresciallo conte Federico Veterani délie sue campagne in Ungaria, e provincie adiacenti dall'A.o 1683 sino all'Anno 1694 con altri scritti, che rigvardano il succeduto [in] quelle parti.) 64 Egyelőre csak jelei vannak annak, hogy a Velencébe érkező titkos küldeményeket a Signoria — mielőtt átadta volna az ott székelő császári megbízottnak — felbontotta, hogy azok tartalmát megismerje. Ez egyben azt is jelenti, hogy fel tudták törni a császári kódot.