Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Kerekes Dóra: Kémek Konstantinápolyban: a Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) V/1217
KÉMEK KONSTANTINÁPOLYBAN (1683-1699) 1221 Vlatchi Belgrádban élő raguzai kereskedővel, 1629. szeptember 23-án. Vlatchi ebben az iratban vállalta, hogy az épülő Habsburg informátorhálózat tagja lesz, rendszeres és írásos kapcsolatot tart fenn a konstantinápolyi állandó követtel. Aláírta, hogy minden lényeges információról tudósítja a bécsi udvart és a Haditanácsot. Jelentéseit természetesen egyeztetett kódrendszerrel titkosította, és ezt is csak olyan embereknek adhatta át, akik a korábban megbeszélt titkos jelet ismerték. Titoktartást is fogadott a Habsburg uralkodónak. A rendszer működtetésével a konstantinápolyi állandó császári rezidenst, Johann Rudolf Schmidet bízta meg a Haditanács. Az ő feladata volt kapcsolatot tartani a beszervezettekkel, és neki kellett a jelentéseket eljuttatnia Bécsbe. A levelezési hálózatot tehát az állandó követ közreműködésével tartották fenn. A titkos levelezővé válás kölcsönös bizalom és érdekegybeesés kérdése volt. Az alkalmi követségek túl rövid időt töltöttek ahhoz oszmán földön, hogy a bizalom kialakulhasson, így az 1629 utáni konstantinápolyi állandó császári követeknek, Johann Rudolf Schmidnek, Alexander Greiffenklau von Vollratsnak, Simon Reniger von Reningennek, Johann Baptist Casanovának, Johann Christoph von Kindsbergnek, Carl Terlingo de Guzmánnak és Georg Christoph von Kuniznak fontos szerepük volt abban, hogy a Kurz von Senftenau által létrehozott, majd Sébastien Lustier által mozgásba lendített és Schmid rezidens alatt kiforró rendszert működtetni tudja a bécsi udvar, pontosabban szólva a Haditanács. Mint minden emberi kapcsolatrendszerben, itt is sok múlt az egyes emberek rátermettségén, a követ ügyességén, azon a képességén, amellyel a pénzért dolgozó levelezőket érdekeltté tudta tenni a minél pontosabb és megbízhatóbb hírek szolgáltatásában. A bécsi udvar által létrehozott levelezési hálózatába gondos kiválasztás után kerültek a résztvevők, alkalmazásukat több feltételhez kötötték. Természetesen elengedhetetlen volt, hogy írástudó emberről legyen szó, aki lehetőleg művelt volt és megfelelő foglalkozást űzött. Elsősorban olyanokat választottak ki, akik mindennapi tevékenységük révén egyébként is sok emberrel találkozhattak, ismerősökkel és ismeretlenekkel is, azaz minden gyanú nélkül fogadhatták a hozzájuk érkezőket. A beszervezettek így elsősorban orvosok és kereskedők voltak. Fontos volt emellett az is, hogy az igen jelentős díjazás csábító erőt jelentsen a levelezőknek, mégpedig olyat, amelyért szívesen vállalnak akár nagyobb kockázatot is. Abban az esetben, ha valakit rajtakaptak, súlyosan fizetett tevékenységéért. Jó esetben csak az Oszmán Birodalomból utasították ki, de előfordult az is, hogy valakit a hírek szolgáltatásáért kivégeztek.12 Ráadásul a követ által a levelezőknek és az informátoroknak kifizetett összeg még mindig jóval alacsonyabb volt, mintha a megbízható hírekért a szeráj valamely magasabb tisztviselőjét kellett volna megvesztegetnie. Vlatchin túl Budán Giovanni Pellegrini kereskedőt, Belgrádban Matteo Sturanni kereskedőt, Szófiában pedig Girolammeo Grassi orvost szervezte be még Kurz von Senftenau.13 Grassival kap-12 Peter Meienberger: Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenhorn als kaiserlicher Resident in Konstantinopel in den Jahren 1629-1643. Ein Beitrag zur Geschichte der diplomatischen Beziehungen zwischen Österreich und der Türkei in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Bern-Frankfurt am Main 1973. 86. 13 Hiller L: A „Titkos Levelezők" i. m. 204-215.
