Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103

122 SZABÓ MARIA „A Külügyi Népbiztos Úrnak. Budapest. Kapitányom az Önnel folytatott beszélgetésről azzal a benyomással távozott, hogy Ön folytatni szándékozik a meghiúsult felkelés legerőszakosabb módon történő megtorlását. Mint az olasz katonai misszió vezetője, kormányomnak és a szövetséges és társult hatalmaknak itteni egyedüli képviselője, értesítem Önt, hogy nem maradhatok közömbös ilyen erőszakoskodásokkal szemben. Ennél fogva hangsúlyozni kívánom kormányával szemben, hogy az utóbbi események folytán kezeik közé esett túszok és politikai foglyok élete kivétel nélkül tiszteletben tartassék, még azoké is, kik fegyverrel kezükben estek kezeik közé. Oly emberek ezek, kik oly eszmékért harcoltak, amelyek különböznek azon eszméktől, melyek az Ön kormányát vezérlik. Az igazság megköveteli, hogy oly bánásmódban részesüljenek, mint aminőt a genfi egyezmény a hadifoglyok részére előír. Ebben a tekintetben figyelmeztetem Önt és egész kormányát, hogy minden esetleges erőszakoskodásért egyenként és egyetemlegesen felelősségre vonatnak. A budapesti olasz delegáció vezetője, Guido Romanelli alezredes" A jegyzéket a délelőtt folyamán, az említett Henssler kapitány kézbesítette. Néhány órával később megérkezett a válaszjegyzék is: „G. Romanelli Ezredes Úrnak, az Olasz Misszió vezetőjének. Budapest. A Magyar Tanácsköztársaság kormánya visszautasít minden fenyegetést, és tiltakozik az ellen, hogy felelőssé tegyék olyan eseményekért, amelyek tisztán Magyarország belügyét képezik. Méltatlankodva utasítom tehát vissza alezredes úr fenyegetéseit. Emlékeztetem alezredes urat arra, hogy sem Münchenben, sem Rigában, sem Ukrajna és Finnország különböző városaiban a szövetséges és társult hatalmak nevében senki sem emelte fel szavát, hogy tiltakozzék valóban ártatlan emberek legyilkolása ellen... A Magyar Tanácsköztársaság kormánya akkor is, ha hatalmát a legszélsőbb szigorral érezteti, mindig humánusabb lesz azoknál a kormányoknál, amelyek az emberiségre a háború borzalmait hozták, kik blokádjuk által asszonyokat és gyermekeket éhhalálnak tesznek ki és fegyvertelen tömegekre lövetnek, melyek pedig csak az elnyomatás és kizsákmányolás ellen tiltakoznak. Végül nem hiszem, hogy kormánya felfogásának megfelelne az az elv, miszerint ellenforradalmi banditákkal szemben a genfi egyezményt kelljen alkalmazni és ily módon ezeknek újból lehetővé tenni azt, hogy ismét pogromot és asszonyok és gyermekek elleni újabb támadást indítsanak. Olaszországnak a Magyar Tanácsköztársasággal szemben tanúsított barátságos viselkedése nem engedi meg azt a feltevést, hogy Olaszország hadviselő félnek ismerne el olyan bandákat, amelyek az ellenforradalom dicsőségére asszonyokat és gyermekeket akarnak megölni, a zsidókat pedig lemészárolni. A Tanácsköztársaság kormánya és igazságügyi szervei saját törvényeik szerint járnak el, és tiltakoznak az ország belügyeibe való mindennemű beavatkozás ellen. Budapest, 1919. június 26. Kun Béla s.k. külügyi népbiztos"