Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

1190 BARISKA ISTVÁN osztrák nemesi ellenállás vezetője, Ulrich von Eytzing követte, hogy azután Bécs, valamint Tulln és Zwetl polgármesterei kövessék legutoljára, hogy Lászlót kiszabadítsák („pro eliberatione persone dicti domini Regis Ladislai").175 És persze, hogy a III. Frigyes és VI. Albert herceg által elvett várakat és birtokokat visszaadják („omnia videlicet castra fortalitia et alia... per ipsum dominum regem Romanorum, aut dominum Albertum ducem... qualitercunque occupata ab eroum manibus recuperare, et eis quorum sunt reddere volumus et debeamus").176 Tehát a magyar célkitűzések is beépültek a nevezetes szövetségi szerződésbe. Hunyadi azonban — mint feljebb már volt róla szó — éppúgy nem vett részt V Lászlóért Bécsújhely ostromában, mint Jirí z Podébrad sem. A hatalmi harc kétarcúsága kísérte az eseményeket, meg rövidebb-hosszabb időre szóló békekötések, fegyvernyugvások, továbbá az ádáz ellenfelek közötti házassági tervek. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy Murád szultán 1451. évi halála után fia, II. Mehmed eközben Bizánc elfoglalására készült, a császárkoronázás alkalmával pedig V Miklós pápa és III. Frigyes között az invesztitúraharc utolsó római jelenetei zajlottak. Hogy a stájer-osztrák intézményeknek, köztük a Fe/ide-szabályoknak a maguk körében még mindig milyen jelentősége volt, arra módfelett jellemző az a megegyezés, amelyet a felek 1452. szeptember l-jén Bécsújhelyen kötettek.177 Bécsújhely ostromát 1452 augusztusában ismételten meghosszabbított fegyverszünetek követték. Végül Siegmund salzburgi érsek, a Szentszék legátusa, Johann és Friedrich freisingi, illetve regensburgi püspök, valamint Kari bádeni őrgróf közvetítésével született meg szeptember első napjára Frigyes német római császár és osztrák herceg, valamint Ciliéi Ulrik fejedelem és gróf között az a megegyezés, amelyben V László átadásának feltételeit rögzítették. A szövegben a következőképpen fogalmaznak: „zwischen [...] fürsten vnd herrn hern Fridrichs Römischn kaysers zu allen czeiten merer des reichs, hertzogen ze Oesterreich etc. [...] an ainem vnd des hocgebornen fürsten [...] hern Vlreichen grauen ze Cilie etc. vnd der, die mitsamt im in veintschafft, vehde vnd ze veld, wider den egenantn vnsern genedigistn herrn den Römischen kayser herchomen vnd gewesen sein, des anderns tails beredt vnd betaidingt haben in der hernachgeschriben form." Ez a fogalmazás tipikusan a Fehde, azaz a magánháborút záró béke szabályainak felel meg, hiszen a stájer Bécsújhely ostroma is az volt. Hunyadi tehát osztrák felfogás szerinti Fehdéhez csatlakozott akkor, amikor az osztrák rendek hadüzenetét (Absage) elfogadta, ha végül is nem követte. A fenti idézet világossá teszi, hogy a császárral békét kötő másik félbe mindazok beleértendők, akik „vele [értsd: Ciliéi Ulrikkal] fent említett kegyelmes urunk, a római császár ellen ellenségeskedésbe, háborúba [ti. Fehdéhe] és harcba szálltak és abban voltak." Ók voltak tehát a fenti szöveg szerint a másik szerződéses fél, akik „az alábbi formában egyeztek meg és kötöttek egyezséget." Az átadás részleteinek itt most nincs jelentősége. 175 Uo. 374-375. 176 Uo. 375. 177 Chmel, J.:

Materialien i. m. Bd. 2. 27.: Nr. 25.