Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

III. FRIGYES GYÁMSÁGI KORMÁNYZÁSA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1191 III. Frigyes tehát megadta Ciliéi Ulriknak a szuverént megillető megszólítást, ám a közvetítők nem foglalhatták írásba azon személyeket, így Hunyadit sem, akik nem vettek részt a bécsújhelyi Fehdében. Nincs tehát igazuk azoknak, akik Frigyes ármánykodásairól beszélnek. El lehet, sőt el kellene hagyni ezeket a korábban használt, nyugtalanító, romantikus kifejezéseket. Maradnunk kell viszont azoknál a stájer-osztrák intézményeknél, amelyeknek keretei a császár számára is elfogadhatók voltak V László átadására. A magyar fél ennélfogva kimaradt a megegyezésből, így a Szent Korona és a nyugat-magyarországi elfoglalt várak és birtokok ügye sem szerepelhetett ebben. Érdekes egyébként, hogy ekkor VI. Albert herceg sem kapott aktív szerepet, pedig tíz esztendővel később Bécs ostromakor ő is újra Frigyes ellen fordult. Akkor azonban már III. Frigyes és Hunyadi János fia, Mátyás király diplomatái készültek a Szent Korona visszaadásáról szóló soproni, illetve bécsújhelyi béke előkészítésére. Amelynek ára viszont az volt, hogy Nyugat-Magyarország foglalt várai, városai és uradalmai továbbra is a császár kezén maradhattak.