Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153
1188 BARISKA ISTVÁN lehetőleg optimális körülményeket akart tudni a háta mögött. Ennek jegyében engedte ki a Lipót-ághoz tartozó, fiatal tiroli Zsigmond herceget 1439 óta tartó gyámsága alól.169 Ezért kötött Podëbraddal is szerződést, amelyben őt is elismerte Csehország kormányzójának. Hármójuk, azaz Frigyes, Hunyadi és Podëbrad szövetsége, ha a magyar és a cseh rendekével nem is, de az önérdekük védelmével egybeesett. Sőt, az osztrák rendek érdekével is szemben állt, hiszen a titkos paktumról mit sem tudva, valamennyi ország, illetve tartomány V László elengedését szorgalmazta. Az osztrák rendi ellenállás, amelynek élén Ulrich von Eytzing, II. Albert egykori bizalmasa állt, olyan erős volt, hogy a Frigyes-ellenes ún. mailbergi rendi szövetséghez több mint kétszázötvenen csatlakoztak. 17° Többek között a Cilleiek is, akik nem tűrték, hogy Frigyes őket hűbéreseinek tekintse. 1452 márciusára így kibővült a Frigyes-ellenes szövetség, ezúttal a cseh katolikus, a morva és a magyar rendekkel, azaz létrejött a négy „náció" szövetsége.171 A szövetség egyetlen tagja sem tudott ugyanakkor a pozsonyi titkos paktumról. Követelésük ereje és gyengesége volt egyben, hogy mindegyikük magának követelte V Lászlót. Közös volt ugyanakkor az, hogy V László rendi gyámságát akarták, és vissza kívánták helyezi az apai örökségbe, azaz II. Albert országainak örökségébe, továbbá mindazt visszakövetelni, amit Frigyes és öccse, VI. Albert herceg az Albert-ág örökségéből bármilyen jogcímen elvett vagy lefoglalt. Ebben természetesen kölcsönös véd- és dacszövetség született. A magyar rendi követelések aláírói között ott találjuk többek között Hunyadi János kormányzót, Szécsi Dénes esztergomi érseket, Vitéz János kancellárt, váradi püspököt és Újlaki Miklóst is.172 Ez a névsor tehát az egész ügy kétarcúságára is fényt derít, hiszen olyanok is szerepelnek az aláírók között, akik aktív részesei voltak a pozsonyi titkos paktumnak. Amikor 1452. június 19-én a német római király immár III. Frigyes császárként újdonsült hitvesével, Portugál Eleonórával Rómából Bécsújhelyre visszaérkezett, már a rendi felkelés közepén találta magát. A szervezkedés ténye persze nem volt új számára, ám ereje és Bécsújhely ostroma meglepte. Olyannyira, hogy 1452. szeptember 4-én, többször is meghosszabbított fegyverszüneti tárgyalások után az akkor 12 éves V Lászlót gyámságából elbocsátotta.173 Az átadást gondosan előkészítették. III. Frigyes tanácsadói javaslatára nem az osztrák rendeknek, hanem személy szerint Ciliéi Ulriknak adta át Lászlót. Hunyadi János Bécsújhely ostromában és László kiszabadításában nem vett részt, noha csatlakozott a Frigyesnek küldött hadüzenethez. Ennek ellenére ő is és Podébrad is távolmaradt, nyilván a pozsonyi titkos szerződés értelmében. V László gyámságának megszűnte természetesen oka fogyottá tette a pozsonyi paktum minden pontját, így Hunyadi kormányzóságát is. Elmondható tehát, hogy Hunyadi kormányzó tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a Frigyes-féle gyámsági kormányzás fennmaradjon. Ez ugyanis egybeesett saját kormányzói érdekeivel is. Ezekben az években pedig 169 Scheiterhauer, E. - Schmeiszer, H. - Woratschek, G.\ Geschichte Österreichs i. m. 79. 170 Gutkas, XV: Niederösterreich i. m. 105.; Karl Lechner: Niederösterreich. Geschichtlicher Überblick. In: Donauländer und Burgenland. i. m. 160. 171 Szalay L.\ Magyarország története i. m. III. 122. 172 Uo. 123. 173 Haller, B.\ Friedrich und die Stephanskrone i. m. 112.
