Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
AZ ANTONESCU-REZSIM BÉKEELKÉPZELÉSEI 1940-1944 KÖZÖTT 11 szán, Bukarestben tartott zártkörű konferencián,42 egyetemisták és egyetemi tanárok előtt elmondott beszédében az államvezető kijelentette: nem tartja kizártnak a háborús vereséget sem, de azért bízik a végső győzelemben. Azért harcol, hogy megmentse a román határokat. „Én nem vagyok, és soha nem is voltam Németország támogatója. Én a román nemzet támogatója vagyok, és érte harcolok, azzal, akivel tudok, hogy megmentsem: ma Németországgal, holnap az angolokkal, a tatárokkal vagy éppen a cigányokkal, hogy megmentsem a román nemzetet." Leszögezte, ennek ellenére nem akar átállni. Magyarországgal végső megoldásként fegyveres úton kívánt leszámolni az európai háború végeztével. Hangzatosan kijelentette: „számunkra a magyar kérdés nem probléma; mert ha 16 000 000 román nem lesz képes kiszabadítani a rabszolgaságból az Észak-Erdélyben maradt 1 200 000 románt, vesszen el a 16 000 000 román."43 A szovjet veszélyt sokkal nagyobbnak tartotta a magyarnál, szerinte a román nép létét keletről fenyegették. Két nappal a letartóztatása előtt, 1944. augusztus 21-én adódott talán az utolsó alkalma Ion Antonescunak arra, hogy miniszterelnökként részletesen kifejtse geopolitikai nézeteit. Johannes Friessner német tábornoknak elmondta, miként képzeli el Románia jövőjét a német élettérben.44 Szerinte a román nép egyedül áll a környező szláv népek tengerében. Ezért számára csak egyetlen magatartás és szövetséges lehetséges: a német nép és a német állam. Az együttműködés nem csupán a háborús időszakra érvényes, hanem mind politikai, mind gazdasági téren kiterjed a jövőre is. Európában a német nép feladata, hogy megfékezze a túlerejű szovjet állam törekvéseit. Kelet- és Délkelet-Európában azonban Németországnak csak egyetlen természetes szövetségese van: Románia. A román nép a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó képzeletbeli egyenes vonal mintegy 40%~át birtokolja. A német államnak a Balti-tengernél és ettől délre kell erősnek lennie, a románnak pedig a Fekete-tengernél és ettől északra, hogy védőbástya legyen a szovjet ellen. Románia „Németország karja" a Szovjetunió elleni harcban. Éppen ezért követett el nagy politikai hibát Németország — vélte Antonescu —, amikor a második bécsi döntéssel meggyengítette Romániát, majd szó nélkül hagyta az észak-erdélyi románokkal szembeni rossz magyar bánásmódot. Ennek ellenére „a román nép a legőszintébb és leglojálisabb szövetségesként, teljes meggyőződéssel áll Németország mellett, és ezt fogja tenni a jövőben is".45 Az államvezető fent vázolt geopolitikai nézetei 1944 augusztusában már egyértelműen az illúziók birodalmába tartoztak. Rejtély azonban, mennyire volt őszinte Antonescu Friessnerrel szemben, hiszen ezekben a napokban — a Iaşi környéki, átütő erejű szovjet támadás hatására — már ő maga is a Moszkvával kötendő fegyverszünetben gondolkodott. Igaz, nem azonnali fegyverletételt akart, hanem — a Berlinből érkező „feloldozást" követően — fegyverszüne-42 Értekezlet az ország egyetemeinek képviselőivel (1944. március 11.). ANIC, Fond: E C. M., Cab. Mil. I. Ant., dos. 208/1944. 1-68. f. 43 ANIC, Fond: E C. M., Cab. Mil. I. Ant., dos. 208/1944. 23. f. 44 Friessner beszámolóját 1. Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták. Budapest, Co-Nexus Print-ter [1992]. 78-83. Hillgruber is összefoglalja az elhangzottakat. L. Hillgruber: i. m. 254-255. 45 Friessner: i. m. 83.
