Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
HABSBURG BÍBOROSJELÖLÉSEK A 17. SZÁZADBAN 1149 zelhetetlen erőteljesebb nyomásgyakorlástól, igaz, agresszivitása nem mérhető XIV Lajoséhoz. 1672-től 1685-ig Lipót császár következesen két személyt terjesztett X. Kelemen és XI. Ince elé (1676-1689). Első helyen kedvelt bizalmasát, Franz August Waldstein máltai lovagot,197 akit 1675 után Rómába kívánt küldeni 198 az időközben — részben a bíborosi kinevezések körüli viták miatt — kegyvesztetté vált és Breslauba távozott Hessen-Darmstadt199 pótlására. A második helyen Szelepchény György esztergomi érsek állt, aki bámulatos személyi érdekérvényesítéssel folytatta elődje törekvéseit. X. Kelemen azonban mindkettejüket határozottan elutasította.200 A nagyhatalmi fenyegetések elől nem látott más kiutat, mint azt, hogy haláláig már egyetlen koronabíborost sem nevezett ki. (E halogató magatartás volt az, amely végletekig kiélezte a helyzetet.) Elődjével ellentétben XI. Ince hajlott Szelepchény kinevezésére. Az 1670-es évek második felében rendszeres és részletes hírszolgálatával a magyar prímás hozzájárult a pápai külpolitika irányának kelet felé fordulásához.201 Bíborosi kinevezése érdekében tett párhuzamos lépései a késő középkor törökellenes harcait szervező bíboros-legátusokhoz hasonló szerep igényére engednek következtetni. Az Odescalchi-pápa egyértelműen kész volt egy ilyen megoldásra. A túlzó francia követelések és elfogadhatatlan jelöltek, kiváltképpen Tussaint du Forbin Janson marsielle-i, majd beauvais-i püspök miatt azonban a koronabíborosok kinevezésétől hosszú ideig ő is kénytelen volt eltekinteni. A bécsi udvar kellően eltökélt támogatása egyébként ezúttal is hiányzott a magyar főpap mögül, mindazonáltal Waldstein halála után, 1684-től a következő évben bekövetkezett haláláig ő lett az egyetlen Habsburg-jelölt. Ha életben marad, bíborosságát Buda felszabadításával egy napon publikálják Rómában. Ennek jelentősége mindazonáltal már csak szimbolikus lett volna.202 197 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 59., Konv. Leopold I. an Hessen-Darmstadt 1672, fol. 235. és s.f. (30. Dezember 1672); Fasz. 60, Konv. Hessen Darmstadt an Leopold I. 1672, fol. 95, és Konv. 1673, fol. 65-66.; Die Relationen der Botschafter Venedigs i. m. IL 143-167., 152. 198 Levinson, A.\ Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe i. m. II. 676-677., Nr. 177. 199 Levinson, A.: Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe i. m. IL 550-556., 586., Nr. 14., 602-603., Nr. 48-53., 604-605., Nr. 57-58., 607-609., Nr. 68., 614-615., Nr. 78., 624-625., Nr. 90., 666-669., Nr. 158-163., 670-672., Nr. 166-169., 675., Nr. 175.; Schwerdtfeger, R. E.: Friedrich von Hessen Darmstadt i. m. 181-188., 191-193., 194-204. 200 ASV Segr. Stato, Principi, vol. 98., fol. 462m, 463r-464u., 466m; Germania.vol. 35, fol. 290u-291u., vol. 192., fol. 20r-21u.; Státny oblastny archív Bratislava [a továbbiakban SOBA Bratislava], Archivum Provinciáé Marianae OFM [Archív Mariánskej Provincije Frantiskánov], lad. 60., fasc. 2., Nr. 3/e.f.; ASV Ep. ad Princ, vol. 70., fol. 274m; Vanyó Tihamér. A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról 1666-1683. Pannonhalma 1935. Nr. 115., 116. 201 Szelepchény levelzése a Kúriával: ASV Segr. Stato, Veseovi e Prelati, vol. 62., 63., 64., 65., 66., 67., 69., passim; Archivio di Stato di Massa (a továbbiakban AS Massa), Archivio Cybo-Malaspina, Archivio Alderano Cybo, vol. 65., Nr. 62., 84., 136.; vol. 66, Nr. 35.;vol. 87, parte V Nr. 19.; parte VIII. Nr. 32.; ASV Ep. ad Princ, vol. 73., fol. 58u-59r., 222u-223r., 254m, 284u-285r.; Joachim Joseph Berthier-. Innocentii PP XI. Epistolae ad Principes. I.: Annis I-V (3 Oct. 1676-20 Sept. 1681). II.: Annis VI-XIII (24 Sept. 1681-6 Aug. 1689). Romae 1890-1895. passim. 202 SOBA Bratislava, Arch. Prov. Mar., lad. 60., fasc. 2., Nr. 2., 7., 8., 9.; ASV Segr. Stato, Principi, vol. 105., fol. 156m; ÖStA HHStA Geheime Österreichische Staatsregistratur, Fasz. 12., pars 13., Nr. 1-6 [Kart. 15].; ASV Ep. ad Princ, vol. vol. 73., fol. 177r.
