Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121

1148 TUSOR PÉTER A Kúria a vesztfáliai béke után túlzottan elzárkózó magatartást tanúsított a nemzeti bíborosok kinevezése terén, és még az indokoltnak nevezhető esetekben is elutasítónak, halogatónak mutatkozott. Sőt Wartenberg esetében félévszázad múltán ismét befolyásolni tudta Bécs döntését. E fellépés pedig már végképp nem állt összhangban a pápaság harmincéves háborút követően jelentősen megcsappant evilági hatalmával, háttérbe szoruló spirituális tekintélyével. Ugyanakkor Róma mentségére fel kell hozni, hogy a Habsburgoknak történő bármilyen engedmény utat nyitott volna más államok követelései előtt. A Kúria belső érdekeinek előtérbe kerülése mellett ez magyarázza, hogy a pápai döntéshozatal a Birodalométól gondosan elválasztott, az esztergomi érsek személyes ambícióin túl a Magyar Királyság történelmi Jogait" megőrizni és egyfajta sajátos nemzetközi reprezentációt megvalósítani kívánó magyar igényeket sem vette figyelembe. V. Az a tény, hogy a bíborosi kinevezések két évtizedig nem követték a vesztfáliai békében rögzített európai hatalmi átrendeződést, VII. Sándor utolsó éveiben,192 majd halálát követően minden korábbinál súlyosabb válságsorozathoz vezettek. Az Egyházi Állam politikai súlyának visszaszorulása ellenére a nagyhatalmak érdeklődése a Bíborosi Kollégium személyi összetétele iránt változatlan maradt, mi több, fokozódott. A koronabíborosok kinevezésének problémája ekkor végleg kilépett a csúcsdiplomácia rejtekéből és a nemzetközi politika homlokterébe került.193

A pápaságot nyíltan megalázó 1664. évi pisai békeszerződés után XIV Lajos francia király e téren is igyekezett maximálisan érvényre juttatni hegemóniáját. A Kúriát jelöltjei tömkelegével árasztotta el, a Szent Kollégium létszámának 70-ről 100-ra történő emelését követelte. A helyzet odáig fajult, hogy követe egy alkalommal tettleg bántalmazta X. Kelemen pápát (1670-1676).194 A bécsi udvar 1667-től szintén hangsúlyosabban képviseltette magát Rómában. A császári követi feladatokat a Birodalom és az örökös tartományok protektoraként Hessen-Darmstadt látta el. Egyik fő feladata a franciák fékeveszett törekvéseinek ellensúlyozása volt, ám előretörésüket képtelen volt megakadályozni.195 Lipót császár többszöri mellőzést volt kénytelen elszenvedni, amit Bernhard Gustav von Baden-Durlach fuldai apát 1671/1672. évi kinevezése csak némileg enyhített, kiváltképpen hogy ekkor már hosszú évek óta Harrach kardinális prágai érsek sem volt az élők sorában.196 Bécs szintén nem riadt vissza a korábban elkép-192 Fürstlich Lichtensteinische Fideikomißbibliothek, vol. 2-6-27., fol. 150i;-154r. 193 Következésképpen az események már jól ismertek az egyetemes történetírásban: pl. J. F. Broderick: The Sacred College of Cardinals. Size and Geographical Composition (1099-1986). Archivum Históriáé Pontificiae 25. (1987) 7-72., itt: 53-54. 194 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 58., Konv. Hessen Darmstadt an Leopold I. 1669, fol. 216., 221., 217-220. 195 Vö. ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp. Fasz. 58., 60., Konvoluten Hessen-Darmstadt an Leopold I, passim. 196 Levinson, A.: Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe i. m. I. 598-606., 816-831., Nr. 514-538.; II. 495-728., 506-509., 587., Nr. 15., 590., Nr. 24., 592., Nr. 31., 601-602., Nr. 47., 603-604., Nr. 54-56., 607-609., Nr. 68., 609-610., Nr. 70.; ASV Segr. Stato, Principi, vol. 97, fol. 367r-368u., fol. 416r-417u.