Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
1146 TUSOR PÉTER gyomány szerint — a pápai kreatúrákénak kellett következni, a császár nem tartotta meggyőzőnek. Az esztergomi érsek mellőzését Magyarországon is óriási felháborodással fogadták.176 Maga Lippay is leginkább a nepotizmus újbóli előretörésének177 tulajdonította kudarcát. 178 VII. Sándor (Fabio Chigi, 1655-1667) pontifikátusa során az esztergomi érsek jezsuita támogatással179 és egy császári magánajánlás segítségével 180 kívánt célt érni. A rend vezetése felé római közvetítője egy, az Örök Városban élő magyar jezsuita, az író Nádasi János volt.181 Az új pápa és környezete ezúttal komolyan fontolóra vette a magyar főpap bíborosi kinevezését. A lépés összhangban állt volna az Apostoli Szék európai tekintélyét helyreállítani kívánó kuriális reformirányzat, a squadron volante szellemiségével. Bécsből azonban titokban érvénytelenítették az uralkodói kérést, és közölték, hogy elsősorban Wartenberg kinevezését látnák továbbra is örömmel. A jezsuita rendnek és a kuriális érdekeknek végül jobban megfelelt az ismert történetíró, Sforza Pallavicini, valamint Scipione d'Elci bécsi nuncius személye.182 Az 1657. április 9-ei bíboroskreáló konzisztórium után Lippay lényegében felhagyott önálló római törekvéseivel.183 Bécsben I. Lipót trónra léptét követően 1659 tavaszán került napirendre a bíborosajánlások kérdése, amit az uralkodóváltás voltaképpen nyitottá tett. A Titkos Tanácson belül Auersperg és — időközben bekövetkezett haláláig — Ferdinand Siegmund Khurtz Wartenberget, Johann Ferdinand von Porzia és Johann (Hans) Rottal a regensburgi püspök betegségére és előrehaladott korára hivatkozva Lippayt támogatta. További érv volt a regensburgi püspökkel szemben, hogy a Birodalom területén tartózkodó kardinálisként számos előjoga miatt óhatatlanul összeütközésbe kerülne a helybéli egyháziakkal, miként Hessen-Darmstadt példája bizonyította. A kialakult helyzet bonyolultságát mutatja, hogy Porzia átmenetileg két olasz jelölt felé is hajlott. Paolo Savelli184 és az egyik Trivulzi tudniillik 100.000 aranyat ajánlott fel nominációjáért cserébe. Maga Lipót, akinek a közelmúltbeli frankfurti birodalmi gyűlésen vitt szerepe miatt fenntartásai támadtak Wartenberggel szemben, a megoldást a salzburgi érsek, Guidobald Thun személyében látta. A dilemmát végül Philipp Miller császári gyóntató döntötte el. A jezsuita a birodalmi és a magyar érdekek megkerülhetetlenségét felemlegetve érte el a fejtegetését végül elfogadó uralkodónál, hogy csak Wartenberget és Lippayt vegye figyelembe, s hogy közülük elsőként a regensburgi püspököt javasolja a pá-176 AP AS Act. rad., Class. X, Nr. 196., 20. es., fol. 439-441. 177 Vö. Weber, CA.: Senatus divinus i. m. 96-97. 178 Magyar Országos Levéltár (a továbbikban MOL), A herceg Batthyány család levéltára, Missiles (P 1314), Nr. 29 322.; MOL Magyar Kamara Archivum (MKA), Missiles (E 204), Iratok, Levelek, 26. es., fol. 566-567.; AP AS Act. rad., Class. X, Nr. 196, 21. es., fol. 258-259., 373. 179 ARSI Austr., vol. 6., fol. 131r.; vol. 7., fol. 21y-22r. 180 ASV Segr. Stato, Germania, vol. 114., fol. 82r-83u. 181 AP AS Act. rad., Capsa X, Nr. 196, 24. es, fol. 353-356, 28. es, fol. 29-32. 182 BAV Barb. Lat, vol. 6112, fol. 124U-125IA; vol. 6111, fol. 280-281.; BAV Fondo Chigi, vol. N I 26, fol. 10u-llr.; ASV Segr. Stato, Germania, vol. 32, fol. 86u. 183 Vö. azonban ARSI Austr, vol. 7, fol. 177. 184 Később, 1665-ben császári ajánlás nélkül is megkapta a bíbort.
