Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121

HABSBURG BIBOROSJELÖLESEK A 17. SZAZADBAN 1145 ros protektort, hogy a német nemzet nevében — feltételezhetően a birodalmi gyűlésen tett szolgálatait szem előtt tartva — a pápa által is szóba hozott Franz Wilhelm von Wartenberg regensburgi és osnabrücki püspök170 javára küldte el nominációját Rómába.171 A Hessen-Darmstadt sikerén nekibuzdult bécsi udvar a jelek szerint okult az eltelt két évtized kudarcaiból. Szemlátomást szakított az itáliai befolyásolás kizárólagosságát valló Trauttmannsdorf-féle koncepcióval, és Magyarország konszolidálásában, illetve a Habsburg-dinasztia birodalmi pozícióinak biztosításában kulcsszereplő főpapokat részesített előnyben. Nem tért ugyan vissza a korábbi listás jelölések gyakorlatához, az egy nominatio + egy commendatio alkalmazásával mégis valamelyes választási lehetőséget biztosított Rómának. (Utóbbi eljárás tulajdonképpen arra szóló „engedély" volt, hogy a pápa egy Habsburg-alattvaló prelátust mintegy saját kreatúrájaként is kinevezheti.) A bíborosjelölő politika ilyetén módosulásában persze jelentős szerepe volt a magyar prímás céltudatos érdekérvényesítésének is. A Habsburg bíborosjelölések terén az 1650-es években bekövetkezett és a vesztfáliai béketárgyalások menetének, eredményének ismeretében tulajdonképpen meglepő normalizálódás további bizonyítéka, hogy III. Ferdinánd nem adott támogatást Johann Weikhard von Auerspergnek172 kardinálisi ambícióihoz, aki Carretto utóda lett a madridi követségben.173

Később hasonlóképpen nem kapott nominációt Raimondo Montecuccoli sem. A Krisztina svéd királynőt Rómába kísérő nőtlen hadvezér a királynőé mellett a császár segítségével kívánta egyházi karrierjét elindítani. Bécsben voltaképpen ellenezték a tábornok méltán csodálkozást keltő törekvését, és a pápánál nem voltak hajlandók melléállni.174 A Hofburg azáltal, hogy a katolikus felekezetszervezésben is kiemelkedő teljesítményt nyújtó főpapokat ajánlott X. Ince pápa figyelmébe, igencsak feladta a leckét a Kúriának. Róma a császári diplomácia sorozatos melléfogásait kihasználva korábban kellő érveket tudott felhozni bezárkózó magatartása védelmére. Most fordult a kocka. Miután 1654. március 2-án kilenc új, kizárólag kúriai főtisztviselőkből kreált kardinális nevét tették közzé az Örök Városban, III. Ferdinánd nyílt rosszallásának adhatott hangot. Kifejtette, hogy noha mind a Birodalom, mind egyéb országai Hessen-Darmstadt és Harrach személyében csupán egy-egy bíborossal rendelkeznek, a pápa az elmúlt évek során ajánlott és a kitüntetésre legméltóbb főpapok egyikét sem vette figyelembe.175 Sorai azt bizonyítják, hogy ekkor a kettős igénylés és jelölések formai rangsorolása ellenére — egyelőre — egyik főpap kinevezésével is megelégedett volna. A Kúria érvét, hogy az 1652. évi koronabíboroskreáló konzisztórium után ezúttal — a ha-170 Pozitivista életrajza: B. A. Goldschmidt: Lebensgeschichte des Kardinal-Priesters Franz Wilhelm, Grafen von Wartenberg, Fürstbischof von Osnabrück und Regensburg, Minden und Verden. Osnabrück 1866. 171 BSSS Subiaco, Arch. Colonna, Souvr., bust. BL, Nr. 145. 172 Grete Mecenseffy: Im Dienste dreier Habsburger. Leben und Wirken des Fürsten Johann Weikhard Auersperg (1615-1677). (AÖG 114/2.) Wien-Leipzig 1938. 297-509. 173 ASV Segr. Stato, Germania, vol. 145. fol. 200r-201r. 174 BAV Barb, lat., vol. 6110., fol. 274-276.; vol. 6112, fol. 117u-118r. 175 BSSS Subiaco, Arch. Colonna, Souvr., bust. BJ, Nr. 1.