Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121

HABSBURG BÍBOROSJELÖLÉSEK A 17. SZÁZADBAN 1143 goztatták, amikor a Szentszék elfogadott itáliai jelölteket, és azt, hogy olasz származása ellenére a madridi követ valójában németnek számít, mivel már régen a Birodalom területén élt. Javai is ott találhatóak, mindkét felesége német volt, sőt fiai tagjai a birodalmi udvari tanácsnak és a kölni káptalannak, ami csak németek számára lehetséges - érveltek.153 A követi tiszttel kapcsolatban szintén egyéb precedensekre hivatkoztak, és biztosították az ügyben tárgyaló Camillo Melzi pápai nunciust, hogy kinevezése esetén Carretto azonnal megválik madridi posztjától.154

A klerikusi jegyek, illetve állapot fogyatékosságait azzal igyekeztek feledtetni, hogy — szerintük — a Szentszéknek más alkalmakkor nem okozott nehézséget a kinevezettek korábbi laikus, sőt katona volta sem, ezzel szemben Carretto már jó tíz éve felhagyott a katonáskodással, második házassága pedig nem volt bigámia, mert megkötéséhez pápai felmentést szerzett. Ráadásul az egyházi rend négy alsó fokozatát már fel is vette - hangzott a végső érv.155

A bécsi udvar részéről egyáltalán nem törekedtek a megegyezésre. Még egy esetleges in petto kreációt is a kérés megtagadásának tekintettek volna.156 A Carretto mellett szóló megfontolásokat természetesen nemcsak a pápai nuncius, hanem Savelli követ útján is X. Ince tudomására hozták.157 Míg Melzi Bécsben csupán kitérő válaszokat tudott adni,158

addig a német problémák rendezésére (trieri koadjutorság és a bíborosi kinevezések)159

1649 szeptemberében Rómába küldött jogi szakértő, Leonhard Pappus konstanzi dékán előtt X. Ince kevésbé köntörfalazott. Nyíltan megmondta, hogy azért húzódozik Carretto elfogadásától, mert a rutinos diplomata bíborosként Rómában olyan hatékonysággal képviselné a császári érdekeket, és növelné meg az osztrák és spanyol párt együttes befolyását,160 amit ő már nem látna szívesen. X. Ince ezek után inkább hajlott volna Hessen-Darmstadt felé, mondván, ha értesülne Carretto haláláról, azonnal bíboros-kreációt tartana, hogy a máltai lovagot kinevezhesse. Az ő esetében ugyanis — újabb rendi lekötöttségei miatt (németországi nagymester lett)161 — immáron nem kell attól tartania, hogy Rómába jön. Következésképpen attól sem, hogy, miként már többször megtörtént a múltban, koronabíborosként nyíltan szembehelyezkedne a pápai akarattal. (Nem úgy, mint a többi kuriális kardinális, akiket a pápának való kiszolgáltatottságuk miatt csak bíboros-rabszolgaként, purpurata mancipiaként emlegetnek -fűzte hozzá a tárgyalásokról beszámolójelentésében a konstanzi dékán.162

) X. Ince 153 Uo. 154 Uo. 155 Melzi Panzirolihoz, Bécs, 1649. október 30. és december 18. ASV Segr. Stato, Germania, vol. 145., fol. 244r-245u., 258r -259u. 156 ASV Segr. Stato, Germania, vol. 145., fol. 244r-245u. 157 III. Ferdinánd Federigo Savellihez. Bécs, 1649. október 23. AS Roma, Arch. Sforza-Cesarini, Part. I., Souvr., bust. 14. [ord. cron.] 158 ASV Segr. Stato, Germania, vol. 145., fol. 2447-2451;., fol. 259TM. 159 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 57., Konv. Ferdinand III. an Pappus 1649, 26. September 1649. 160 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 58., Konv. Pappus an Ferdinand III. 1652 (!), fol. 5v. 161 Schwerdtfeger, R. E.: Friedrich von Hessen Darmstadt i. m. 171. 162 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 58., Konv. Pappus an Ferdinand III. 1652 (!), fol. 5v.