Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
1142 TUSOR PETER Róma választása sohasem fog Durazzóra esni. Nemcsak olasz származása miatt, hanem mert nevezéséért cserébe köztudomásúlag jelentősebb összeget ajánlott fel a császári kincstárnak. A bécsi udvar átgondoltnak aligha nevezhető politikája oda vezetett, hogy 1647. október 7-én, vagyis az első olyan kreációkor, amikor X. Ince figyelembe vette a koronák nevezéseit, császári jelölt nem szerepelt a kiválasztottak között. Hessen-Darmstadt elejtésére a lehető legrosszabb pillanatban került sor. Sőt egy, a korábbi gyakorlatnak megfelelő többes jelölés esetén a némileg nagyobb mozgástérrel rendelkező Kúria vélhetően semmi olyan érvet nem tudott volna felhozni, ami kellőképpen megmagyarázta volna, hogy a francia és spanyoljelölt mellett III. Ferdinándét miért hagyták figyelmen kívül.145 Ráadásul a Rota-auditor, kiváltképpen pedig az esztergomi érsek igényeivel továbbra is számolni kellett. Bécsben mindazonáltal nem tanultak a kudarcból. Először elfogadták Savelli követnek az új jelölt alkalmatlanságára vonatkozó érveit. Meggyőződve azonban Durazzo némi spanyol támogatottságáról146 1648. április 27-én ismételten arra utasították Savellit, hogy puhatolózzon érdekében.147 Mégpedig abból a sajátos — csupán egyszerű diplomáciai manővernek tűnő — célból, hogy úgymond megbizonyosodva a nevezés reménybeli sikeréről, már megnevezhessék a következő favoritot. A Titkos Tanács május 12-ei dekrétuma szerint Durazzo sikere esetén az új jelölt — ezúttal nyomatékos és többszöri — spanyol javaslatra Bécs madridi követe és egyben a Titkos Tanács tagja, Francesco Carretto148 granai (savonai) őrgróf lesz. 149 Hivatalos ajánlása a pápának már 1648 őszén megtörtént,150 de amint az várható volt, nem Durazzo elfogadása, hanem annak végleges kizárása miatt. Carretto, ha lehet, még Durazzónál is csapnivalóbb kedvezményezettje volt az 1640-es évek nyílt spanyol befolyás alatt álló császári nominációs politikájának. Bécs három éven keresztül szinte megállás nélkül ostromolta a Kúriát a márki elfogadása érdekében.151 A Kúria részéről tüstént sorolni kezdték az ellenvetéseket. Felhozták nemzetiségét, katonamúltját, diplomáciai megbízatását, a klerikusi állapot teljes hiányát, amit még egy korábbi kettős házasság is súlyosbított.152 A Habsburg-miniszterek ellenben a számos korábbi példát han-145 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 55., Konv. Savelli an Ferdinand III. 1645, fol. 58.; uo. Fasz. 56., Konv. Savelli an Ferdinand III. 1647, fol. 95-96., 120-121. 146 ÖStA AVA Arch. Harrach, Kard. Ernst, Biographica, Kart. 172., fol. 462. 147 Uo. 148 Marchese di Grana e Conte di Millesimo. Vö. Grete Mecenseffy: Habsburger im 17. Jahrhundert. Die Beziehungen der Höfe von Wien und Madrid während des Dressigjährigen Krieges. (Archiv für Österreichische Geschichte [a továbbiakban AÖG] 121/1.) Wien 1955. 59-71.; Henri Piquer: Francesco Antonio del Carretto Marquis de Grana. Ambassadeur impérial en Espagne et conseiller de Philippe IV Tom. I—II. Université Paris X Nanterre, Phil. Diss. Paris 1998. 149 Decretum Consilii Arcani. ÖStA AVA Arch. Harrach, Kard. Ernst, Biographica, Kart. 172.. fol. 463. 150 III. Ferdinánd Federigo Savellihez. Bécs, 1648. december 5. ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 57., Konv. Ferdinand III. an Savelli 1648 [ord. cron.J. 151 Vö. ÖStA AVA Arch. Harrach, Kard. Ernst, Korresp., Kart. 133., Konv. „Allgemeines", fol. 26-27.; ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 56., Konv. Savelli an Ferdinand III. 1649, fol. 18. 152 ASV Segreteria di Stato, Germania, vol. 145., fol. 244r-245i>.
