Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
HABSBURG BÍBOROSJELÖLÉSEK A 17. SZÁZADBAN 1135 találjuk, nem úgy, mint Harrach, vagy még akár Lemberg gurki püspök esetében, aki szintén igyekezett a császári követ kegyeit megnyerni a maga számára,88 és akinek később hatalmas pártfogója támadt Lipót főherceg személyében.89 A Pázmány nevét is magába foglaló császári ajánlásra VIII. Orbán a Szentlélek majdani sugalmazására hagyatkozva — és a prágai érsek nem sokkal korábbi kinevezése miatt — kitérő választ adott.90 Az 1627. évi kreációk alkalmával a spanyol és francia jelöltekkel ellentétben Habsburg-részről senki sem került be a Szent Kollégiumba. Amint a pápa Savelli követnek kifejtette, erre csak abban az esetben kerülhetett volna sor, ha a közelmúltban a birodalmi kardinálisok közül is eltávozott volna valaki az élők sorából. Kilátásba helyezte ugyanakkor, hogy következő alkalommal tekintettel lesz a császárra.91 Ezt előkészítendő a kibontakozó mantovai válság kezelésére a pápa által egyébként is a bíborra kiszemelt római kormányzót, Giovanni Battista Paliottót küldték 1628 tavaszán rendkívüli, majd rendes nunciusként Bécsbe, hogy így — Salvago és Carafa mellőzésével — II. Ferdinándnak a hozzá akkreditált pápai követek ajánlására irányuló törekvéseit ki tudják elégíteni.92 1628-1629 folyamán Savelli rutinszerűen melegen tartotta a jelölések ügyét, amely a szokásos pénteki audienciák visszatérő témája lett. 1629. november 10-én a követ arról számolt be, hogy VIII. Orbán kivételesen nem mutatkozott elutasítónak a kérdésben. Ezért arra kérte Bécset, hogy sürgősen újítsák meg a bíborosnevezéseket. Minél előbb tudassák vele, hogy közülük kit szeretnének leginkább, illetve, ha úgy látják jónak, küldjenek új neveket. Addig is a korábbi utasítások szellemében fog eljárni - írta.93 II. Ferdinánd — Savelli november 10-ei előrejelzésétől függetlenül íródott — 1629. október 25-ei és 30-ai utasításaiban, valamint a pápához intézett leveleiben nemcsak megújította a korábbi jelöltek nominációját (Salvago és Carafa helyére vélhetően Pallotto került), hanem egyúttal arra adott különleges megbízást (commissione particolare) Savellinek, hogy elsősorban Pázmány kinevezése érdekében tegyen lépéseket.94 Emellett — amennyire a követ köntörfalazásából kiolvasható — az esztergomi érsekkel együtt egy teljesen új jelölt kinevezését óhajtotta. Személyét a fejlemények ismeretében a Titkos Tanács tagjával, Anton Wolfradt kremsmünsteri apáttal, 1630-tól bécsi püspökkel azonosíthatjuk.95 Amikor 1629. november 22-én az újabb császári iratok befutottak Rómába, VIII. Orbán az új kardinálisok névsorát meglehetős sietséggel már három nappal korábban, november 19-én nyilvánosságra hozta. A kreáció a meglepe-88 Savellihez Grazból, 1625. november 27-én írt levele: AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 92., vol. 31. [ord. cron.] 89 VIII. Orbán 1626. november 14-ei brévéjének másolata: AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 92., vol. 29. [ord. cron.] 90 ÖStA HHStA Rom, Hofkorresp., Fasz. 9., Konv. Urban VIII. an Ferdinand II. 1627, fol. 1. 91 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 51., Konv. Savelli an Ferdinand II. 1627, fol. 76-78. 92 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 52., Konv. Savelli an Ferdinand IL 1628, fol. 12-13. 93 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 52., Konv. Savelli an Ferdinand III. 1629, fol. 62-63. 94 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 52., Konv. Savelli an Ferdinand II. 1629, fol. 66-67. 95 Uo.
