Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121

HABSBURG BÍBOROSJELÖLÉSEK A 17. SZÁZADBAN 1133 uralkodó négy, Ridolfi érdekében írt levelét volt kénytelen felmutatni Savelli követnek.68 A Kúria az egykori grazi nuncius esetében mégis következetesen elutasító maradt, sőt álláspontját ez esetben is megindokolta. XV Gergely főleg teológiai érveket hozott fel.69 VIII. Orbán a Trienti Zsinatnak a Bíborosi Kollégium nemzeti sokszínűségét előíró rendelkezésére hivatkozott.70 E megfontolástól vezéreltetve a Barberini-pápa Ridolfi és Hohenzollern korai halála után csupán — a sokáig az Örök Városban tartózkodó és ott széleskörű kapcsolatokat kiépítő — Harrach prágai érseket nevezte ki 1626. január 21-én. VIII. Orbán már 1625 októberében tudatta a jelöléseket megújító és leginkább Salvago érdekében fellépő Savellivel, hogy csak egyvalakit, mégpedig Harrachot fogja bíborossá kreálni. Kijelentését 1626. január 17-én már a konzisztórium időpontját említve megismételte.71 Az elképesztő becsvággyal rendelkező fiatal főpap komoly hozzáértéssel irányította sorsát, ápolta összeköttetéseit, mindenekelőtt Paolo Savelli római császári követtel. 1624. október 12-én információt kért tőle a császári jelöltek személyéről (hogy esetleg ki kerül Salvago helyére); december 28-án tudatta, hogy ő is bejutott a nomináltak közé; 1625. február 8-án és 27-én ügye állása után érdeklődött, s az iránt, vajon nevezését átadta-e már a pápának. Az ifjú prelátus 1625. április 12-én reményét fejezte ki, hogy a követ segítségével — aki március 22-én újra biztosította jóindulatáról — célhoz ér; végül október 31-én közölte, hogy a császár külön levelet küldött érdekében a pápához. Szinte mindegyik írásában kiemelte Savelli szerepének fontosságát („per le cui mani passano tutte queste cose").12 A

követ nemcsak melléje állt, hanem tanácsaival is segítette. Római ügynöke, Cornelius Heinrich Motmann útján 1625 elején arra biztatta Harrachot, hogy kinevezése érdekében ne csak Francesco Barberini bíboros neposnak írjon, hanem a pápa világi fivérének, Carlo Barberininek, valamint a szinte mindenható Magalotti államtitkárnak is.73 A bécsi udvar a volt grazi nuncius tulajdonképpeni alternatívájaként nem Harrachot, hanem az akkori pápai követet, Carlo Carafát hozta szóba. VIII. Orbán expressis verbis azért vetette el Carafát, mert az elődje kreatúrája volt, sőt aggályait hangoztatta a nunciusok uralkodói nominációjával kapcsolatban.74 Márpedig II. Ferdinánd elsősorban azért ragaszkodott magához Salvagóhoz is, hogy spanyol és francia mintára a császári nunciusoknál szintén meghonosítsa ezt a hagyományt, amelyből azután — miként már utaltunk rá — számos haszna is származhatott.75 Legalábbis elméletben, illetve nagyon rövid távon. Sal-68 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 49., Konv. Savelli an Ferdinand IL 1622, fol. 131-134.- ill. MZA Rod. Arch. Ditrich., Korresp. Kard. Ditrich., kart. 433., fasc. 1906., Nr. 151. 69 OStA HHStA Rom, Hofkorresp., Fasz. 9., Konv. Gregor XV an Ferdinand II. 1622, fol. 4. 70 ÖStA HHStA Rom, Hofkorresp., Fasz. 9, Konv. Urban VIII. an Ferdinand II. 1624, fol. 1. és 9. 71 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 51., Konv. Savelli an Ferdinand IL 1625-1626, fol. 121-122., 12., 13. Vö. még Biblioteca Angelica (Rom), Ms. 111., fol. 85r 72 S.k. levelei: AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 91., vol. 25.; bust. 92., vol. 31. [ord. crem.] 73 Cornelius Heinrich Motmann Harrachoz. Róma, 1625. január 25. ÖStA AVA Arch. Harrach, Kard. Ernst^ Korresp., Kart. 146., Konv. Motmann [ord. cron.]. 74 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 51., Konv. Savelli an Ferdinand II. 1625-1626, fol. 121-122. 75 L. Dietrichstein és Hans Ulrich von Eggenberg leveleit Savelli követhez (1621. feburár 18. és 1624. feburár 3.): AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 90., vol. 14.; bust. 94., vol. 8. [ord. cron.]