Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
1132 TUSOR PÉTER házfőtől, hogy mindenekelőtt Salvagót tüntesse ki, majd 25-én utasította követét, hogy az esetleges zavarokat kiküszöbölendő egyedül a volt nuncius érdekében tegyen lépéseket.56 A lista a következő években fokozatosan újabb igénylőkkel gyarapodott. Már 1621 októberében felkerült az egyházi álmokat dédelgető katonatiszt, Francesco Antonio Biglia ezredes,57 majd 1622 áprilisában a lista második helyére a befolyásos milánói, tehát spanyol alattvaló olasz hercegi család tagja, Teodoro Trivulzi.58 1624-ben Ernst Adalbert von Harrach prágai érsekkel és Johann Jakob von Lemberg gurki püspökkel bővült a sor.59 Ókét már VIII. Orbán elé terjesztette a bécsi udvar. Nevezésüket a soproni magyar országgyűlésről 1625. december 5-én megújították.60 A jelöltek folytonos szaporodása ellenére — a létszámbővülés leginkább egyéni érdekérvényesítési stratégiájuknak tudható be61 — Bécs már-már az ésszerűtlenség határát súrolva leginkább Salvago kinevezését erőltette, és már makacsul tagadni kezdte, hogy a pápa szabadon választhatna a javasolt személyek közül.62 A püspök érdekében — aki 1625 tavaszán személyesen jelent meg a Kúriánál, hiába — az uralkodó személyes hangvételű Handbillet is írt VIII. Orbánnak.63 Más országok hasonló törekvéseinek felemlegetése mellett Habsburg-részről azt hangoztatták, hogy a császár nevezési Joga" nemcsak a németekre, hanem az olaszokra is kiterjed.64 A Szentszék ekkor még nem zárta ki teljesen az itáliaiakat65 , sőt Ridolfl 1622 szeptemberében végre elnyerte a régóta türelmetlenül várt bíbort.66 Kinevezésének indoklására a pápa 1622. október 14-én brévét intézett II. Ferdinándhoz. A II. Rudolf közbenjárására („trium imperatorum") tévesen hivatkozó pápai irat a császári diplomácia Salvago mellőzését nyíltan számon kérő fellépésére válaszul íródott.67 Sőt nem sokkal korábban XV Gergely a Habsburg-56 AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 90., vol. 14. [ord. cron.l 57 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 50, Konv. Ferdinand II. an Savelli 1621, fol. 244. -Személye szintén ismeretlen. 58 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp., Fasz. 50, Konv. Ferdinand IL an Savelli 1622, fol. 18. (az eredeti irat: AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 97, vol. 19.); Hofkorresp, Fasz. 9, Konv. Ferdinand IL an Gergor XV 1622, fol. 11-12. - Trivulzira 1. HC IV 23. 59 BAV Barb, lat, vol. 6834, Nr. 17. (eredeti); ÖStA HHStA Rom, Hofkorresp, Fasz. 9, Konv. Ferdinand II. an Urban VIII. 1624, fol. 13-14. (fogalmazvány). - Lembergre: HC IV 200. 60 BAV Barb, lat, vol. 6835, Nr. 15. L. még ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp, Fasz. 50, Konv. Ferdinand II. an Savelli 1624, fol. 205. 61 L. pl. Ernst Adalbert von Harrach levelét Franz Dietrichstein bíboroshoz. Róma 1621. augusztus 21. Moravsky zemsky archiv (a továbbiakban MZA), Rodiny archiv Dietrichstejnü, Korrespondence Kardinála Frantiska Ditrichstejna, kart. 433, fasc. 1906, Nr. 150. 62 A Salvago jelölésére vonatkozó iratok hosszas sorának ismertetésétől eltekintek. Egyedül Cornelius Heinrich Motmamann kommentárjait idézem (1624. október 19, 1627. május 4. és 11.): ÖStA Allgemeines Verwaltungsarchiv (a továbbiakban AVA), Gräflich Harrach'sches Familienarchiv, Kardinal Ernst Adalbert, Korrespondenz, Kart. 146, Konv. Motmann [ord. cron.] 63 BAV Barb, lat, vol. 6834, Nr. 10. 64 BAV Barb, lat, vol. 6841, Nr. 1 (fol. 3r). 65 ÖStA HHStA Rom, Hofkorresp, Fasz. 9, Konv. Gergor XV an Ferdinand II. 1622, fol. 8. 66 ÖStA HHStA Rom, Konv. Kardinäle an Ferdinand II. 1622, fol. 52-53, 56-57. L. még Ludovisi kardinális 1622. szeptember 5-ei levelét Savelli követhez. AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 97, vol. 19. [ord. cron.]. 67 ÖStA HHStA Rom, Hofkorresp, Fasz. 9. Konv. Gergor XV an Ferdinand II. 1622, fol. 9.
