Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
HABSBURG BÍBOROSJELÖLÉSEK A 17. SZÁZADBAN 1131 gyár prímás, Forgách Ferenc hirtelen halálát követően került rá sor,48 alighanem szoros összefüggésben azzal, hogy a császári trón utódlása mind égetőbb kérdésében a pápaság és a katolicizmus számára megfelelő döntés szülessen. Az üj uralkodó, II. Ferdinánd (1619-1637) az általa bebörtönöztetett Kiesi példájára hivatkozva 1620 májusától egy hasonlóan extra ordinem promotiót igyekezett elérni Friedrich von Hohenzollern javára. Kérését V Pál azonmód elutasította. Közölte, hogy Kiesi ilyen jellegű előléptetésére csupán az esztergomi érsek gyors halála nyomán mehetett végbe. Nem zárkózott el viszont attól, hogy a közelgő koronabíborosi kinevezéskor eleget tegyen a kérésnek, mivel személyesen ismerte a jelöltet. Hohenzollern kinevezése hamarosan, 1621. január 12-én be is következett. A pápa viszonzásul az evangélikusok bécsi istentiszteleteinek megszüntetését követelte.49 Ugyancsak különleges akciónak minősíthető az a fellépés, amelyet Bécs a lengyel király kérésére — a kozákok Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ellen küldését meghálálandó — az egykori varsói nuncius, Claudio Rangoni érdekében 1619-1621 között tanúsított. Bár Rangoni visszautasításában a fő érv az olasz származás volt, III. Zsigmond lengyel király szintén már-már az ésszerűtlenség határait súroló törekvéseit leginkább az egykori lengyel nuncius kúriai ellenségei kárhoztatták kudarcra.50 XV Gergely megválasztásának hírére a bécsi Habsburg-udvar újabb jelöltekkel árasztotta el a Kúriát. II. Ferdinánd római követe, Paolo Savelli 1621. március 1-ei jelentésében hívta fel a figyelmet arra, hogy bár az első kreáció szokás szerint a pápa környezetéé lesz, mindenképpen érdemes időben felkészülni a következő alkalomra, mivel a francia követ már mozgolódik ez ügyben. Emellett a spanyolokkal való egyeztetés szükségességét is hangoztatta.51 Savelli postafordultával vehette kézhez a császári kiválasztottak névsorát. Az élen ezúttal Giovanni Baptista Salvago állt, aki 1606-1611 között Ferdinánd grazi udvarában volt nuncius,52 majd két évig Antonio Caetano utódaként Prágában teljesített diplomáciai szolgálatot. Ót a már több mint egy évtizede várakozó, és kétszeri nyílt mellőzést (Kiesi, Hohenzollern) elszenvedni kényszerülő Ottavio Ridolfi követte53 Philippo Maria Pinelli társaságában. 54 Az „antiquissimus ritus"-ra hivatkozó császári nominációra XV Gergely szinte azonnal választ adott, és szokatlan módon a kérés mielőbbi teljesítését helyezte kilátásba. Mint látni fogjuk, csak Ridolfira gondolt.55 A Habsburg-diplomácia éberségét nem sikerült elaltatnia. Ferdinánd 1621. december 21-én azt kérte az egy-48 Paolo Savelli római császári követ jelentése II. Ferdinándhoz. Róma, 1620. november 28. L. a következő jegyzetet is. 49 Hohenzollern promóciójának forrásai: ÖStA HHStA Rom, Hofkorresp., Fasz. 8., Konv. Paul V bzw. Kardinäle an Ferdinand II. 1620, passim; Dipl. Korresp., Fasz. 49., Konv. Savelli an Ferdinand II. 1620-21, fol. 161-163, 173.-174, 233-234, 559-562, 579.; Fasz. 50, Konv. Ferdinand an Savelli 1621, fol. 157.; Archivio di Stato di Roma (a továbbiakban AS Roma), Archivio della Eccellentissima Casa Giustiniani, busta 96, vol. 11, passim; ASV Epistulae ad Principes, Registra, vol. 35, fol. 403r. 50 Walter Leitsch: Die Bemühungen Zygmunts III. von Polen um die Kardinalswürde für Claudio Rangoni. MÖStA 31. (1978) 41-51, itt: 46-51. 51 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp, Fasz. 49, Konv. Savelli an Ferdinand II. 1621, fol. 320-321. 52 Rainer, J. : Quellen zur Geschichte der Grazer Nuntiatur i. m. 77-78. 53 ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korresp, Fasz. 50, Konv. Ferdinand II. an Savelli 1621, fol. 190-191. 54 Személye ismeretlen maradt számomra. 55 Az 1621. április 19-ei brève másolata: AS Roma, Arch. Giustiniani, bust. 90, vol. 14. ford. cron.J
