Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121

1128 TUSOR PETER Birodalom lassan jogigényt kezdett támasztani arra, hogy a hozzájuk akkreditált pápai követek a bíborosi kalap elnyerésével fejezzék be szolgálatukat. Számunkra már némileg irracionálisnak tűnő presztízsszempontok mellett tulajdonképpen e jogigény elmélyítése magyarázza a ragaszkodást Speciano személyéhez. A püspöknek ugyanis idős kora miatt már nem vehették volna sok hasznát a császári politika szolgálatában, még akkor sem, ha bíborosi méltóságának köszönhetően a rezidenciakötelezettség kevésbé kötötte volna cremonai püspöki székéhez. Ferreri és Porcia31

nunciusok kinevezése viszont tényleges előnyökkel járt volna. E két főpapnál igen nagy súllyal esik latba kiváló egyéni érdekérvényesítő stratégiájuk is. Míg Ferreri a Titkos Tanácsban állított maga mellé mind több tanácsost, Porcia Ferdinánd főherceg mellett a római császári követ, Firenze és Farnese bíboros támogatásával igyekezett elérni, hogy Rudolf császár nominációja ne maradjon írott malaszt számukra. A Borghese-pápát azonban érzékenyen érintette az itáliai egyházi viszonyokba történő közvetlen császári beavatkozás, és e főpapok személye szintén elfogadhatatlan volt számukra. Speciano például még a Boncompagnik emberének számított, Ferrerire pedig nunciatúrája zavaros pénzügyei miatt nehezteltek. A Kúria mindazonáltal a császári igényeknek azzal kívánt elébe menni, hogy Delia Torre személyében32 keresett egy, Prága számára is elfogadható egykori nunciust. A vegliai püspök többé-kevésbé a Birodalom területén működött, ám svájci állomáshelye miatt kevésbé kötődött a Habsburgokhoz. A császári Titkos Tanácsban párhuzamosan mind komolyabb hangsúlyt kapott a belpolitikai szempont. Kezdetben a nuncius által szorgalmazott esztergomi érsek támogatottsága elenyésző volt a miniszterek között. Maga Rudolf császár is attól tartott, hogy a bíborosi méltósága túlságosan önállósítani fogja Forgáchot magyar helytartói tisztében. Ez az álláspont szeptember elejére megváltozott. A Titkos Tanács 1607. szeptember 5-ei ülésén a bíborosnomináció mellett az 1606. június 23-ai bécsi béke végrehajtásának akadozása miatt mind feszültebbé váló magyarországi helyzet33

szerepelt napirenden. Forgách előkelő helyezését ez magyarázza. Rudolf és környezete abban bízott, hogy a bíborosi kalappal megerősített pozíciójú és tekintélyű34

helytartó inkább ura lesz a helyzetnek. Remélték, így jobban gátat tud vetni annak, hogy Mátyás főherceg — aki Forgáchhoz kifejezetten ellenségesen viszonyult — a magyar rendek elégedetlenségét és a velük való különleges kiegyezést a maga javára kamatoztassa. E veszélyhelyzet magyarázza, hogy noha a magyar prímás és a vegliai püspök 31 Rövid életrajza: Johann Rainer: Quellen zur Geschichte der Grazer Nuntiatur 1580-1622. Römische Historische Mitteilungen (a továbbiakban RHM) 2. (1957-1958) 72-81., itt: 76-77.; Klaus Jaitner: Die Hauptinstruktionen Clemens' VIII. für die Nuntien und Legaten an den europäischen Fürstenhöfen 1592-1605 I-II. (Instructiones pontificum Romanorum.) Tübingen 1984. I. CCXXXVCCXXXVI. 32 Vö. uo. I. CCLIX-CCLXI. 33 Károlyi

Árpád. A „bécsi béke" és a három kassai országgyűlés. 1606. június-december. In: Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel. I-XII. 1526-1606. Szerk. Fraknói Vilmos-Károlyi Árpád. XII. Budapest 1917. 103-417. 34 Vö. Wolfgang Reinhard-. Le carrière papali e cardinalizie. Contributo alla storia sociale del Papato. In: Roma, la città del papa. Vita civile e religiosa dal giubileo di Bonifacio VIII al giubileo di papa Wojtyla. A cd. Luigi Fiorani-Adriano Prosperi. (Storia d'Italia. Annali 16.) Torino 2000. 263-290, itt: 271-272.