Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121

HABSBURG BÍBOROSJELÖLÉSEK A 17. SZÁZADBAN 1125 udvarnál alig ismerik. A puhatolódzások során más nevek is felmerültek. Liechtenstein pártfogoltja Caetano elődje, a még mindig Prágában időző Giovanni Ferreri volt. Felvetette az Erdélyi Fejedelemségről történt első lemondása óta bíborosi ambíciókat dédelgető Báthory Zsigmond nevét is, akinek viszont Rudolf fel-feléledő féltékenysége miatt nem jósolt fényes jövőt, jóllehet felterjesztésére szűk egy évtizeddel korábban már sor került.19 Altemps elutasítását látva Caetano az új prágai érsekkel, Kari Lemberggel hozakodott elő. Benne a második számú kúriai jelöltre ismerhetünk rá. Ót azonban a császári miniszter nyomban elutasította. Azon protokolláris problémákra hivatkozott, melyeket egy — voltaképpen a főhercegekkel egyenrangú — bíboros állandó jelenléte okozott volna a prágai udvarban. A tárgyalások első menete nem vezetett eredményre. Az újabb alkalmas jelölt után néző Államtitkárság meghagyta a nunciusnak, hogy további utasításig ne tegyen lépéseket az ügyben. Időközben a prágai udvar nominációt adott a továbbra is elsöprő támogatást élvező Cesare Speciano javára. A lépés mindazonáltal nem jelentette az ügy végleges lezárását, mert a cremonai püspök köztudomásúlag súlyos beteg volt. 1607. augusztus 21-én bekövetkezett halála végképp nyitottá tette nyitottá tette a bíborosjelölés kérdését. A kialakult helyzetet Giovanni Ferreri leköszönő nuncius igyekezett a maga javára kamatoztatni, aki egyre több császári minisztert állított a maga oldalára. A Kúriában ugyanakkor alkalmas jelölt híján Caetano nunciust továbbra is tétlenségre utasították. A pápai követ azonban nem tartotta magát az Államtitkárság jegyzékeihez. Már július 9-én szóba hozta az esztergomi érsekségre akkortájt előléptetett Forgách Ferenc nyitrai püspököt, akit Rudolf a Magyar Királyság helytartójává is kinevezett.20 A nuncius több, mielőbbi állásfoglalást sürgető jelentésben igyekezett római feletteseit Forgách mellé állítani, ráadásul a kifejezett tiltás ellenére nevét Stralendorff elé tárta.21 A római Kúria végül 1607. augusztus 25-ei titkos jegyzékében közölte prágai követével némi habozás után meghozott döntését. Mindenekelőtt Ferreri megvétózására adott utasítást, majd három prelátust nevezett meg: Ludovico Sarego umbriai vicelegátust, Spoleto kormányzóját, Forgách Ferenc esztergomi érseket, a harmadik helyen pedig, Giovanni Delia Torre vegliai püspököt, egykori svájci nunciust. A sorrendet azonban Caetano taktikai megfontolásokból megváltoztatta, és másodikként a vegliai püspököt terjesztette a császári döntéshozatal elé. Lépése célja az volt, hogy a Titkos Tanácsból megnyerje Raimondo Delia Torre támogatását, nemcsak Ferreri, hanem egy időközben fel-19 1598. április 22-én.

Szilágyi Sándor. Carillo Alfonz diplomacziai működése (1594-1598). Budapest 1877. 2., 40., 42., 56., 57-58.; Carillo Alfons (jezsuita atya] levelezése és iratai. I—II. Kiad. Veress Endre. (Monumenta Hungáriáé Historica L: Diplomataria 32., 41). Budapest 1906-1943.1. 207., 208., 254-255., 338-339.; II. 250., 252-253., 254. 20 Forgáchra és a többi esztergomi érsekre: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beké Margit. Budapest 2003. 21 L. Antonio Caetano nuncius főutasítását és levelezését az Államtitkársággal 1607 július-augusztusában. Antonii Caetani nuntii apostolid apud imperatorem epistulae et acta. I: 1607. II: 1608 Ian.-Mai. Ill 1: 1608 Mai.-Aug. Ed. Elena Linhartova. Pragae 1932-1937-1940.1. (Epistulae et acta nuntiorum apostolicorum apud imperatorem 1592-1628, 4.) 43., Nr. 24d.; 22-28., Nr. 8.; 46-47., Nr. 27.; 47-48., Nr. 28.; 61., Nr. 41;. 74-75., Nr. 51.; 76-77., Nr. 53.; 93., Nr. 59a.; 94., Nr. 59c; 107., Nr. 76d.; 113., Nr. 82.; 136, Nr. 101.; 123-125, Nr. 91.; Ill, Nr. 79.; 145, Nr. 107d.; 131, Nr. 97e .