Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
1124 TUSOR PÉTER magyar egyház irányítói — a közép európai Habsburg Monarchia kialakulásával — már csak császári jelöltként kerülhettek be a pápaválasztó grémiumba. A császároknak 1556 után birodalmi, német, cseh-morva és olasz alattvalóik mellett őket is figyelembe kellett venniük, amint a 16. század második feléből Veranchich Antal esztergomi és Draskovich György kalocsai érsek bíborosi kinevezése bizonyítja.13 I. A Szent Péter trónjára lépő új pápa az uralkodói bíborosajánlások jogszokása szerint pontifikátusa második nagyobb bíboroskreáló konzisztóriuma alkalmával nem(csak) saját alattvalói közül választott, hanem az államok jelöltjeire is tekintettel volt. V Pál (1605-1621) neposa, Scipione Caffarelli-Borghese 1605 július 18-ai, majd közvetlen munkatársai, például Giovanni Garzia Millini, Marcello Lanté stb. 1606. szeptember 11-ei kinevezése után14 elsősorban francia és spanyol sürgetésre fontolóra vette a koronabíborosok kreációját. így röviddel azután, hogy 1604-ben Carlo Madruzzo trienti püspök II. Rudolf (1576-1612) nominációja nyomán elnyerte a bíborosi kalapot,15 a Habsburg-udvarban ismét napirendre került a bíborosnevezés kérdése. A prágai állomáshelyét 1'607 júniusában elfoglaló nuncius, Antonio Caetano capuai érsek azt a feladatot kapta a pápai Államtitkárságtól: minden körülmények között érje el, hogy a császár több jelöltet is megnevezzen, hogy közülük Rómában választhassák ki a legmegfelelőbb személyt. Az utasítás nem egyszerűen a Kúria mozgásterét kívánta növelni. Rejtett célja az volt, hogy elejét vegyék a korábbi prágai nuncius,16 Cesare Speciano nevezése megújításának. A cremonai püspök érdekében a császári diplomácia már korábban lépéseket tett.17 Vele szemben Róma tényleges ellenjelöltet is megnevezett, mégpedig Borromei Szent Károly unokaöccse, a Kúrián belső kamarási címe birtokában otthonosan mozgó Marcus Sitticus Altemps (másképpen Hohenems) konstanzi prépost személyében. A nuncius a császári titkos tanácsosok18 közül Karl von Liechtensteinnel és Leopold von Stralendorffal ült le tárgyalni. Megbeszélései során arról győződhetett meg, hogy a birodalmi kormányzat többsége továbbra is Speciano mellett áll, Altempsnek pedig jószerével semmilyen támogatottsága nincsen, az 13 Tusor Péter: A magyar koronabíborosi és bíborosprotektori „intézmény" kialakulása és elhalása a XV-XVI. században. In: Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Neumann Tibor. (Analecta mediaevalia II.) Budapest-Piliscsaba 2004. 291-310. 14 A 17. századi bíboroskreációk adatai: Hierarchia Catholica medii et recentioris aevi. W. Ed. Patritius Gauchat. Monasterii 1935. 5-57.; Hierarchia Catholica medii et recentioris aevi. V Ed. Remigius Ritzler-Priminus Sefrin. Patavii 1952. 5-57. (Hierarchia Catholica a továbbiakban: HC.) -A tanulmányban szereplő pápák és püspökök uo. passim. 15 Francesco Gonzaga római császári követ jelentése, Róma, 1604. július 8. 100; Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban ÖStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA), Staatenabteilungen, Rom, Diplomatische Koirespondenz, Fasz. 49., Konv. Gonzaga an Rudolf IL 1604, fol. 14-15. L. még uo. Hofkorrespondenz, Fasz. 7., Konv. Kardinäle an Rudolf II. 1604. 16 A bécsi apostoli nunciusokra: Donato Squicciarini: Die Apostolischen Nuntien in Wien. Vatikanstadt 1999. 17 L. Gonzaga idézett jelentését (Róma, 1604. július 8.) a 15. jegyzetben. 18 A Titkos Tanács tagjaira: Henry Frederick Schwarz: The Imperial Privy Council in the Seventeenth Century. (Harward Historical Studies LIII.) Cambridge 1943.
