Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1105 bői finanszírozott idegen (és részben magyar) csapatok vezetői, az ún. királyi főhadparancsnokok (Oberstfeldhauptleute) segítségével kínálkozott lehetőség.84 S Hans Katzianer, Leonhard Freiherr von Vels, Wilhelm Freiherr zu Roggendorf, id. és ifj. Niklas Graf zu Salm, valamint Hans Ungnad általában beváltották a beléjük táplált reményeket. Szapolyai Jánostól, majd utódjától, János Zsigmondtól az 1550-es évekig egyre több területet foglaltak vissza, amelyeken megkezdhették az új határvédelmi rendszer alapjainak lerakását. Ez a folyamatjelentősebb mértékben azonban csak Buda 1541. évi elestét és a törökök fokozatos berendezkedését követően erősödött meg. Az 1540-es évek végére végleg eldőlt, hogy alkalmi katonai és anyagi segélyek helyett a Magyarországgal szomszédos, különféle osztrák és cseh-morva tartományoknak, valamint a Német-római Birodalomnak állandó éves anyagi támogatással kell részt venniük az új határvédelem kiépítésében és ellátásában. A magyarországi hadügy erős centralizációját alapvetően elősegítette, hogy mind a királyi főhadparancsnokok mellett, mind a bécsi udvarban az 1520-as évek végén új tisztségviselők tűntek fel, akiket kezdetektől fogva haditanácsosoknak . vagy hadbiztosoknak (Kriegsräte vagy Kriegskommissare) neveztek. Ezek az osztrák és német nemesek (mind Bécsben, mind a magyar hadszíntéren kezdetben 3-4 fő) a főhadparancsnokokkal együttműködve fokozatosan átvették a nádor, illetve a Ferdinánd által kinevezett új tisztségviselő, a helytartó (locumtenens) katonai feladatait,85 ami persze a magyar rendek gyakori és jogos felháborodását váltotta ki. Feladatuk elsősorban a törökellenes védelem és a János király elleni hadjáratok megszervezése volt, de többször intézkedtek az oszmánokkal való tárgyalások kérdéseiben is. Kinevezésükkel és tevékenységükkel Ferdinánd királynak sikerült állandó kapcsolatot biztosítani a bécsi udvar és a magyar hadszíntér között, majd fokozatosan átvenni az utóbbi központi ellenőrzését. Ezt a folyamatot 1556 novemberében valójában már csak betetőzte az Udvari Haditanács felállítása, amely ettől kezdve az egész 16-18. században a magyarországi hadügyek és határvédelem központi, a kor szintjén modernnek nevezhető irányító szerve lett. A Wiener Hofkriegsrat megalapítása ugyanakkor még európai viszonylatban is alapvető jelentőségű volt, hiszen a hadügy területén a kontinens legkorábbi, adott székhelyen (Bécsben), állandó jelleggel és tanács formájában ülésező kormányszervei közé tartozik. (Ez még annak ellenére is igaz, hogy I. Ferdinánd 1554. évi végrendelete értelmében fiai között kormányzásra felosztotta az osztrák örökös tartományokat.86) Ráadásul a Haditanács fokozatos kialakulásának, majd működésének első évtizedei alatt életre hívták azokat a központi katonai tisztségeket is (főhadszertárnok, főépítész,87 84 A

tisztségre és betöltőire: Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében. In: Hagyomány és korszerűség a XVI-XVTI. században. Szerk. Petercsák Tivadar. (Studia Agriensia 17.) Eger 1997. 59-74. 85 R[ugonfalvi] Kiss István: A

magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp. 1908.; Ember Győző: A helytartói hivatal történetéhez a XVI. században. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születésének hatvanadik évfordulójának ünnepére. Bp. 1938. 142-156.; Erdélyi G.: Vita a helytartóságról i. m. 86 Ujabban Rauscher, P.: Zwischen Ständen und Gläubigern i. m. 188-205. 87 Az építési szervezetre részletesebben

Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVTI. században. In: Hagyomány és korszerűség i. m. 153-177., valamint magukra az erődítésekre új szemléletben Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.) Bp. 2000.