Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1089 meg a legbefolyásosabb udvari tisztségeket. Nekik még a Spanyolországban nevelkedett, majd Németalföldön helytartóskodó Ferdinánd főherceggel 1521-ben Ausztriába érkező spanyol és németalföldi udvarnokok háttérbe szorítása is hamar sikerült.44 Az 1550-es évek elejéig — az uralkodó mellett működő Magyar Udvari Kancellára személyzetét (kb. 6 fő), valamint néhány szász származású nemest (például a diplomáciai küldetéséről is ismert Georg Reicherstorffert45) leszámítva — magyar nemes hosszabb ideig valójában csak kivételesen tartózkodott a bécsi udvarban. Az ezt követően, a 16. század végéig évente megfigyelhető mintegy 12-20 fő viszont szerény részvételnek (3-4%) nevezhető, különösen a Magyar Királyság fentiekben hangsúlyozott fontosságának ismeretében. A magyarok jelenléte tehát az új bécsi közös udvarban összességében jóval kisebb volt, mint korábban a cseh, lengyel és osztrák nemeseké Budán. Ez a helyzet utóbb, II. Rudolf Prágába költözését (1583) követően jelentősen romlott tovább,46 miközben a cseh nemesek — bár igen nagy erőfeszítések árán — egyre komolyabb udvarbeli pozíciókhoz és befolyáshoz jutottak, és már I. Ferdinánd uralkodása végétől megjelentek a központi kormányszervek tanácsosainak soraiban is.47 Ez utóbbiak közé viszont magyarok a 16. században még annak ellenére sem kerültek, hogy királyságuk mind politikai, mind katonai, mind pénzügyi-gazdasági szempontból meghatározó része volt a Habsburg Monarchiának. Az 1526 utáni „udvarváltással" járó pozícióvesztés tehát hosszú időre szóló, alapvető következményeket hozott magával; különösen, hogy ez a helyzet — legalábbis jelen ismereteink szerint úgy tűnik — alapjaiban az említett második (1606-1630), de igazán lényegesen a harmadik fordulópont (a 18. század 44 Vö. Christopher F. Laferl: Die Kultur der Spanier in Österreich unter Ferdinand I. 1522-1564. (Junge Wiener Romanistik 14.) Wien-Köln-Weimar 1997. és Sylvia Koretz: Das niederländische Element am Hofe Ferdinands I. Ungedr. Phil. Diss. Wien 1970. 45 Georg Reicherstorffer: Chorografia Transilvaniae. Chorografia Moldáviáé / Erdély és Moldva leírása 1550. A szöveget gond., ford. Szabadi István. (Series fontium Latinorum Debreceniensis 1.) Debrecen 1994.; Johann Karl Schuller: Georg Reicherstorffer und seine Zeit. Ein Beitrag zur Geschichte von Siebenbürgen in den Jahren 1527-1537. Archiv für österreichische Geschichte 21. (1859) 223-291. és Roderich Gooß: Die Siebenbürger Sachsen in der Planung deutscher Südostpolitik. Von der Einwanderung bis zum Ende des Thronstreites zwischen König Ferdinand I. und König Johann Zápolya (1538). (Volkstum im Südosten) Wien 1940. 411-428. stb. 46 L. erre a prágai udvartartás nemrég kiadott jegyzékeit Jaroslava Hausenblasová: Seznamy dvofanû císafe Rudolfa II. z let 1580, 1584 a 1589. Paginae Históriáé: Sborník Státního ústfedního archivu v Praze 4. (1996) 39-161., Uő: Der Hof Kaiser Rudolfs IL Eine Edition der Hofstaatsverzeichnisse 1576-1612. (Fontes históriáé artium 9.) Praha 2002. és Pálffy Géza: Der Adel aus den ungarischen Ländern am Kaiserhof 1526-1612. In: Kaiser, Hof und Reich in der Frühen Neuzeit. Hrsg. Grete Walter Klingenstein-Jan Paul Niederkorn. Wien-Mainz 2008. (megjelenés alatt) 47 Jaroslava Hausenblasová: Nationalitäts- und Sozialstruktur des Hofes Rudolfs IL im Prager Milieu an der Wende vom 16. zum 17. Jahrhundert. Berichte und Beiträge des Geisteswissenschaftlichen Zentrums Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas e.V 1999, Öffentliche Vorträge 1998/99. (1999) 20-37.; Petr Mata-. Svët ceské aristokracie (1500-1700). (Edice Ceská historié 12.) Praha 2004. 398-409., valamint I. Ferdinánd időszakára Václav Bùzek-Géza Pálffy: Integrating the Nobility from the Bohemian and Hungarian Lands at the Court of Ferdinand. Historica: Historical Sciences in the Czech Republic Series Nova 10. (2003) 53-92., ill. az Udvari Kamara kapcsán Peter Rauscher: Zwischen Ständen und Gläubigern. Die kaiserlichen Finanzen unter Ferdinand I. und Maximilian IL (1556-1576). (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 41.) Wien-München 2004. 145-152. 48 A témára vonatkozó legújabb, német monográfia ugyan jól hasznosítható összegzésnek nevezhető, a magyar udvari részvétellel szinte egyáltalán nem foglalkozik. Andreas Pecar: Die Ökono-