Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1090 PÁLFFY GÉZA első évtizedei) után sem változott meg. (Ez utóbbi terület kutatása azonban még szinte teljességgel várat magára.48 ) A bécsi udvari integráció és befogadás nehézségei49 A magyar nemesek megkésett és szerény mértékű bécsi udvarbeli integrációjának hátterében — bizonyos elképzelésekkel ellentétében — egyáltalán nem valamiféle konok makacsság, különleges magyar virtus vagy kifejezett nyugat-és Habsburg-ellenség, hanem az 1526 utáni különlegesen új helyzetből adódó akadályok álltak. A magyar politikai elit történelme folyamán — Luxemburgi Zsigmond uralkodásának egy időszakát leszámítva — ugyanis még szinte sohasem szembesült ilyen helyzettel, azaz az uralkodói udvar ennyire tartós idegenbe kerülésével. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a budai magyar királyi udvar helyébe egy idegen székhelyű idegen udvar lépett. Ráadásul mindez éppen akkor történt, amikor Magyarország históriája egyik legviharosabb időszakát élte, amelyben néha még a túlélés és a megmaradás is nehéz feladat volt. Noha elődeiknek felemelkedése hasonló módon ment végbe korábban a budai udvarban, az 1526 utáni negyedszázadban a magyar nemesek az alábbi akadályok következtében nem voltak, de valójában nem is lehettek képesek a bécsi udvarban vagy általában I. Ferdinánd osztrák rezidencia-városában hatékony beilleszkedésre: - az oszmánok és a Szapolyai János király elleni állandó harcok, illetve ezzel összefüggésben a polgárháborús állapotok közepette a nemesek várai, birtokai, azaz hatalmi központjai komoly veszélybe kerültek, így szívesebben maradtak ezek védelmére odahaza; - fontos akadály volt az idegen bécsi miliő, a többségében idegen származású (osztrák, német, spanyol, németalföldi) udvarnokokkal teli udvartartás; - a kommunikációs és nyelvi nehézségek, az eltérő udvartartási szokások és etikett; - a magyar főnemesek (a nyugati birtokosokat, Mária királyné híveit és néhány német ajkú nemesi famíliát, például a Pemfflingereket és a Hallereket kivéve50 ) pusztán szerény kapcsolatokkal rendelkeztek Ferdinánd bécsi udvarának vezetőivel; - a Habsburgokkal kötött örökösödési és házassági szerződések (1463, 1491, 1506) miatti „németellenesség"; - a gyarapodó lakosságszám miatt egyre dráguló élet Bécsben; - a kis létszámú udvari és a nagy tömegű vidéki nemesség erős szembenállása már az Anjouk óta, amely a Jagelló-korban a sok idegen udvarnok következtében még tovább növekedhetett; mie der Ehre. Der höfische Adel am Kaiserhof Karls VI. (1711-1740). (Symbolische Kommunikation in der Vormoderne: Studien zur Geschichte, Literatur und Kunst) Darmstadt 2003. 49 A problémakörre részletesen 1. Pálffy Géza: A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században. Történelmi Szemle 41. (1999) 331-367., különösen 338-344.; Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához). Századok 134. (2000) 341-371. és Pálffy Géza: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére i. m. 307-331. 50 Vö. Kubinyi András: Die Pemfflinger in Wien und Buda. Ein Beitrag zu wirtschaftlichen und familiären Verbindungen der Bürgerschaft in den beiden Hauptstädten am Ausgang des Mittelalters. In: Studien zur Wiener Geschichte. Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien. Bd. 34. Hrsg. Ferdinand Opll-Karl Fischer. Wien 1978. 67-88.
