Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

1088 PÁLFFY GÉZA 2. táblázat: Udvarváltás és pozícióvesztés a Mohács utáni évtizedekben: a késő középkori magyar királyi és a közös Habsburg-udvar főbb jellemzői A késő középkori magyar királyi udvar A Habsburg Monarchia közös udvara Központ: Buda Központ: Bécs, majd 1583-tól Prága Létszám: kb. 450-500 fő.43 Létszám: I. Ferdinánd alatt kb. 500-550 fő, később fokozatosan szerény mértékben emelkedik. (1580 k.: 700, 1611: 1100 fő) Jagelló II. Ulászlónak, majd II. Lajosnak köszönhetően egyszerre a cseh, illetve a magyar és horvát király udvara. Egyszerre az osztrák főherceg, a cseh és a magyar-horvát király, 1556/58 után pedig egyúttal a német-római császár udvara -önálló udvartartásaik csak a főhercegeknek vannak. A magyarok jelenléte az udvartartás minden rétegében igen meghatározó: több mint 50%. (pl. 1525: a 73 kamarásból 39 magyar nemes). A magyarok jelenléte a Magyar Királyság szerepéhez képest szerény: az 1550-es évekig kivételesen bukkannak fel, azután a század végéig általában 12-20 fő, amely mindössze 3-4% (a cseheké eleinte alig több: 4-5%, de az 1580-as évektől a prágai központ és egyéb okok miatt fokozatosan nő). Az udvari főméltóságok szinte kizárólag magyarok (az ország bárói), noha van külön cseh udvarmester is. A főudvarmester egyben a királyi tanács elnöke. Az udvari főméltóságok között az egész 16. században csupán 2 magyar: 1556-tól Thurzó Ferenc az Udvari Kamara elnöke + 1576-1578: Pálffy Miklós ún. Oberstsilberkämmerer; de a központi kormányszervek tanácsosai között sincs magyar, csak a kisebb tisztviselők között + I. Ferdinánd alatt csak 1 magyar kamarás (Macedóniai Péter). Kb. 50 un. udvari huszár (husarones aulici, husarones aulae regiae) a királyi bandérium és a kíséret tagjai, reprezentációs szerep, illetve szolgálat a török végeken. Az 1550-es évekig fennmaradnak, de utána reprezentációs szerepüket a közös udvarban 1, 2, 3 lovas szolgálóként vagy egyéb tisztségben felbukkanó magyar nemesek és a Magyar Királyság főméltóságai, katonai feladataikat pedig az Udvari Haditanács által szerződtetett végvári huszártisztek veszik át. Mindezek a tények összességében önmagukért beszélnek: bár a budai és a bécsi udvar létszámában alig különbözött egymástól, a magyar nemesség a különleges „udvarváltással" tekintélyes pozíciókat vesztett. Amint Bécs kereskedővárosként átvette Buda korábbi gazdasági szerepét, a Habsburg Monarchia bécsi rezidenciája is csaknem teljességgel képes volt átvenni a korábbi budai magyar-cseh királyi udvar központi kormányzati szerepkörét. Csakhogy az új közös udvar meghatározó pozícióit (a főméltóságoktól kezdve a kamarásokig) már nem magyar — mint az korábban Budán történt —, hanem elsősorban osztrák (főként alsó-ausztriai) és német nemesek töltötték be, akik gyorsan és ügyesen szerezték Jeroen Duindam: Vienna and Versailles. The Courts of Europe's Dynastic Rivals, 1550-1780. Cambridge 2003., ill. legújabban Mark Hengerer: Kaiserhof und Adel in der Mitte des 17. Jahrhunderts. Eine Kommunikationsgeschichte der Macht in der Vormoderne. (Historische Kulturwissenschaft 3.) Konstanz 2004. és Katrin Keller. Hofdamen. Amtsträgerinnen im Wiener Hofstaat des 17. Jahrhunderts. Wien-Köln-Weimar 2005., a magyar irodalomból vö. még Kalmár János: Hatalmi helyzet és uralkodói udvar a 18. század eleji Európában. In: Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2003. március 14.-augusztus 24. Szerk. Buzási Enikő. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1.) Bp. 2003. 9-27. 42 A két udvar összehasonlítását nemrég a nemzetközi publikum számára is elvégeztük: Hofwechsel und Einflussverlust: der ungarische Adel am Hof der Jagiellonen und am Hof Ferdinands I. In: Maria von Ungarn (1505-1558) - Eine Renaissancefürstin. Hrsg. Martina Fuchs-Orsolya Réthelyi. (Geschichte in der Epoche Karls V 8.) Münster 2007. (megjelenés alatt) 43 Fontos megjegyezni, hogy ebben a számban nincs benne a Királyi Kancellária személyzete és az egyes udvarnokok (aulicus, curialis) saját maguk tartotta szolgái, valamint a budai vár védelmét biztosító katonák sem. Az udvarnokok szolgálóival együtt Kubinyi András a tágabb értelemben vett udvartartás létszámát mintegy 650 főre teszi, ez a szám ugyanakkor a kancellária, az országos bíróságok és a királyi vár kiszolgáló személyzetével együtt akár az 1000 főt is elérhette.