Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1079 1522. évi brüsszeli szerződésben ugyanis Ferdinánd bátyjától teljes körű kormányzásra megkapta előbb az öt osztrák örökös tartományt (Alsó- és Felső-Ausztriát, Stájerországot, Karintiát és Krajnát), majd Tirolt, Elő-Ausztriát és Württemberget is, amelyekhez — Jagelló II. Lajos magyar-cseh király (1516-1526) Mohács mezei halálát követően — Habsburg Ferdinánd főherceg 1526. évi cseh és magyar királlyá választásával a Cseh és a Magyar Korona országai is csatlakoztak. V Károly német-római császár az osztrák, magyar és cseh területek irányításába sohasem avatkozott be, azaz I. Ferdinánd 1526-tól a Közép-Európa országai és tartományai alkotta monarchia, azaz egy különleges dinasztikus állam közös uralkodója lett. Miként ezt a német terminológia frappánsan kifejezi, I. Ferdinánd ettől kezdve a zusammengesetzte Habsburgermonarchie vagy általános angol kifejezéssel egy composite state I monarchy, azaz magyarosan egy 'összetett/összerakott/mozaikszerű állam/monarchia'8 vezetője volt. Sőt, a téma egyik legkiválóbb osztrák szakértője, Thomas Winkelbauer a Habsburgok 1526 után létrejött különleges dinasztikus államalakulatát újabban „rendi államok monarchikus uniói alkotta monarchikus uniónak és különböző tartományokból összeálló államok összetett államának" nevezte.9 E definíció szemléletesen adja vissza az osztrák örökös tartományok, a Vencel és a Szent Korona országai alkotta államkonglomerátum speciális szervezetét.10 V Károly császár 1556. évi lemondásával, majd a már 1531-ben német-római királlyá koronázott Ferdinánd császárrá történő megerősítésével (Frankfurt, 1558), valamint az osztrák és a spanyol ág szétválásával a közép-európai Habsburg Monarchia a Német-római Császársággal egészült ki.11 Hangsúlyozni 8 A fogalomra legújabban a nyugat-európai államfejlődés alapján Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata (1000-1700). (Pannonica kiskönyvtár) Bp. 2006. 109-119. 9 „eine monarchische Union monarchischer Unionen von Ständestaaten und ein aus zusammengesetzten Staaten zusammengesetzter Staat" Winkelbauer, T.: Ständefreiheit und Fürstenmacht i. m. 25., vö. még Petr Mata-Thomas Winkelbauer: Einleitung: Das Absolutismuskonzept, die Neubewertung der frühneuzeitlichen Monarchie und der zusammengesetzte Staat der österreichischen Habsburger im 17. und frühen 18. Jahrhundert. In: Die Habsburgermonarchie 1620 bis 1740 i. m. 7-42. és Karin J. MacHardy: Staatsbildung in den habsburgischen Ländern in der Frühen Neuzeit. Konzepte zur Überwindung des Absolutismusparadigmas. In: Uo. 73-98. 10 A Cseh Korona országai kapcsán témánk szempontjából jól használható analóg-összegzés: Joachim Bahlcke: Regionalismus und Staatsintegration im Widerstreit. Die Länder der Böhmischen Krone im ersten Jahrhundert der Habsburgerherrschaft (1526-1619). (Schriften des Bundesinstituts für ostdeutsche Kultur und Geschichte 3.) München 1994., vö. még Jaroslav Pánek alapvető tanulmányait: Das politische System des böhmischen Staates im ersten Jahrhundert der habsburgischen Herrschaft (1526-1620). Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 97. (1989) 53-82., Uö: Hofämter - Landesämter - Staatsämter zwischen Ständen und Monarchie an der Schwelle zur Neuzeit. Die böhmischen und österreichischen Länder im Vergleich. In: Ständefreiheit und Staatsgestaltung in Ostmitteleuropa. Übernationale Gemeinsamkeiten in der politischen Kultur vom 16.-18. Jahrhundert. Hrsg. Joachim Bahlcke-Hans-Jürgen Bömelburg-Norbert Kersken. (Forschungen zur Geschichte und Kultur des östlichen Mitteleuropa 4.) Leipzig 1996. 39-49. és Uő: Regierungsstrategie und Regierungsformen Ferdinands I. in den böhmischen Ländern. In: Kaiser Ferdinand I. Ein mitteleuropäischer Herrscher. Hrsg. Martina Fuchs-Teréz Oborni-Gábor Ujváry. (Geschichte in der Epoche Karls V 5.) Münster 2005. 323-337. 11 Ferdinánd császárságának grandiózus összegzése: Ernst Laubach: Ferdinand I. als Kaiser. Politik und Herrscherauffassung des Nachfolgers Karls V Münster 2001., vö. még Paula Sutter Fichtner: Ferdinand I. Wider Türken und Glaubensspaltung. Graz-Wien-Köln 1986.; Alfred Kohler: Ferdinand I. 1503-1564. Fürst, König und Kaiser. München 2003. és Kaiser Ferdinand I. 1503-1564. Das Werden der Habsburgermonarchie. Ausstellungskatalog des Kunsthistorischen Museums Wien. 15. April bis 31. August 2003. Hrsg. Wilfried Seipel. Wien 2003.
