Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
10 L. BALOGH BÉNI egyébként már 1941 őszétől elindult a tervezés egy esetleges magyar támadás kivédésére, illetve Észak-Erdély fegyveres visszavételére,36 így 1944. augusztus 23. sem érte felkészületlenül a román hadsereget. A sztálingrádi ütközet nyomán feltehetően Ion Antonescu is felismerte, hogy Németország katonai ereje önmagában nem elegendő a Szovjetunió legyőzésére, ezért ügy gondolta, tudatosítani kellene a szövetséges nyugati hatalmak képviselőiben, milyen nagy veszélyt jelent a szovjet hadsereg.37 így Ion Antonescu tudtával és jóváhagyásával „félfordulat" következett be a román külpolitikában: a fő cél továbbra is Észak-Erdély visszaszerzése és a szovjet fenyegetés kivédése maradt, ugyanakkor Mihai Antonescu közvetítésével — különböző titkos csatornákon keresztül — megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szövetséges nyugati hatalmak képviselőivel. Az államvezető ennek ellenére valószínűleg nem kívánta „elárulni" német szövetségesét. 1943 júniusában a frissen kinevezett berlini román követnek, Ion Gheorghénak büszkén jelentette ki: elsőrendű feladatának érzi Románia becsületének megőrzését, és mivel a román nép sosem árult el senkit, így ő sem fog árulást elkövetni.38 Ion Antonescu 1943, őszi reményeiről Gheorghe számol be visszaemlékezéseiben. Eszerint az államvezető abban az illúzióban élt, hogy a németeknek a keleti fronton elszenvedett veresége esetén a nyugati szövetségesek nem fogják engedni a szovjeteket Európa szívéig, azaz Németországig nyomulni. Reménykedett, hogy amint a szovjetek elérik a Visztula-Kárpátok vonalát, az angolszászok különbékét kötnek majd a németekkel, megakadályozandó Németország teljes megsemmisítését és Európa bolsevizálását.39 1944 februárjában az alábbi szavakat vetette papírra Ion Antonescu. „Ha már harcban állunk, a harcot végig kell vinnünk. Nem léphetünk ki ebből a harcból, csak ha győzünk, vagy ha garantálják azoknak a céloknak az elérését, amelyekért harcolunk."40 Mivel magyarázható az eltökéltség a különbékébe vetett reményen kívül? Egyrészt első világháborús tapasztalatai mély nyomot hagytak Antonescuban, így nem kizárt, hogy a sztálingrádi vereséget lelke legmélyén az 1916-os kudarcos román hadjárattal s az azt követő összeomlással azonosította, innen pedig már csak egy lépés volt az 1917 nyarán megvívott győztes csatákkal (Mărăşti, Mărăşeşti), illetve a végső antant győzelemmel való asszociáció. Másrészt kétségtelen, Hitler is hatást gyakorolt Antonescu személyére, befolyásolva ezzel a háborúról alkotott nézeteit.41 Egy 1944 tava-36 Az egyik, feltehetően 1941. decemberi keltezésű titkos operatív tervet 1. ANIC, Fond: E C. M., Cab. Mil. I. Ant., dos. 143/1941. 6-15. f. 37 Hillgruber: i. m. 192. 38 Ion Gheorghe: Un dictator nefericit, Mareşalul Antonescu. (Calea României spre Statul satelit.) Bucureşti, Machiavelli, 1996. 273. Antonescu két hónappal korábban azt közölte Hitlerrel: Romániának valósággal „meg kellene vesznie" ahhoz, hogy most leváljon Németországról, és ha Romániában más hangulatot tapasztalna, lemondana. L. Hitler hatvannyolc tárgyalása- I. m. H. köt., 40. sz. (64.) 39 Gheorghe: i. m. 288-291. 40 Mocanu: i. m. 47. sz. (113.) 41 Florin Constantiniu: O istorie sinceră a poporului român. Ediţia a Ii-a. Bucureşti, Univers Enciclopedic, 1999. 389-390.
