Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Történelmi melléknevek. Egyetemes és magyar történelmi életrajzok. (Ism.: Kristóf Ilona) IV/1053

1054 TÖRTÉNETI IRODALOM szakmához az érdeklődőket, másrészről pedig jótékony hatást gyakorolhatnak az olvasók elvárásaira, amelyek az igényes és olvasmányos történelmi munkákkal szemben támaszthatóak. Az ismeretterjesztés szempontjából többszörösen is szerencsés választásnak minősíthetjük az életrajz műfaját. Az életrajz tematikailag és terjedelmében is igen kompakt, és így alkalmas a figyelem felkeltésére és fenntartására is. Hiszen többé-kevésbé általános emberi jellemző, hogy a „híres emberek" élete közérdeklődésre tart számot. S a tudományos ismeretterjesztés is kiszolgálhatja a ma emberének kíváncsiságát, hiszen, ahogy a mindennapokban a bulvárlapok szereplői tartanak igényt a figyelemre, úgy a jelentős történelmi személyiségek élete is lehet izgalmas olvasmány. Az előszóban egy tömör áttekintést kaphatunk a történelmi életrajzról, nem is annyira a műfaji sajátosságokra fektetve a fő hangsúlyt, mint inkább az életrajznak a történetírásban, és a közgondolkodásban betöltött szerepét hangsúlyozva. Az előszó szerzője, Gergely András azt a kérdést veti fel, hogy az egyéni nagyság, avagy a társadalomban betöltött pozíció mennyiben történelemalkotó tényező. A történelem, akár bizonyos mértékig is, megismerhető-e az egyes emberek tettein keresztül? A válasz természetesen az, hogy a történelem bármely szelete is csak korlátozottan ismerhető meg az életrajzokon keresztül, hiszen ahogy az egyre messzebbi múltba tekintünk, szinte biztos, hogy jóformán csak az adott kor elitjéről vannak információink, az ahhoz tartozó személyek tettein keresztül ítélhetjük meg a kort, és bizony, az egyéb társadalmi, gazdasági körülmények, kényszerítőerők elsikkadhatnak, ami természetszerűleg torz képet alakíthat ki. A történelmi életrajz megújításának egyik lehetősége, hogy a források minél szélesebb körű feltárásával a lehető legpontosabb korrajzot adni és ebben elhelyezni a „címszereplő"-t, ezzel adva értelmet tetteinek. Visszatérve egy gondolat erejéig a címben feltett kérdéshez, íme, az első buktató, amely ezt a „könnyű" műfajt megnehezítheti. Gyakran nehéz megtalálni az egyensúlyt az életrajzi adatok és a korrajz között, különösen, ha célunk a figyelemfelkeltés, az ismeretterjesztés. Az idő- és térbeli lokalizálás redukálása nem mehet a szakszerűség rovására, másrészről a korrajz túltengése épp az eredeti céltól távolít el: az olvasmányosságot és az életrajzi jelleget csorbítja. Az előszó szerint a műfaji újítás további lehetőségei a pszichológiai jellegű vizsgálódásokban rejlenek. Véleményem szerint a pszichologizáló hozzáállás nem jelent feltétlenül új szempontot. A közismert történelmi személyiségek tetteinek mozgatórugóit mindig is igyekeztek megérteni a kutatók. A jellemrajz viszont nem mindig bizonyult egyszerű feladatnak: gyakran az adott kor politikai kurzusának prioritásai alapján ítélték meg/el a hajdan élt személyek tetteit. Gondolhatunk akár a 19-20. században készült történelmi életrajzokra, amelyekben a főhős érzelmi hátterének a megrajzolása igen gyakran politikailag meghatározott moralizálásba csapott át, ami igencsak kétségessé tette a sine ira et studio történetírói elvének alkalmazhatóságát. A modern történetírásban a fentebbi buktatók kikerülésének legszerencsésebb próbálkozása a két újító szempont ötvözése. Azaz a „híres ember" személyiségének minél teljesebb megrajzolása a korának lehető legpontosabb ismerete alapján. Jelen életrajz gyűjteményben jó néhány példát láthatunk eme kísérlet mintaszerű megvalósítására. A kötetben tizenöt életrajzot olvashatunk. A kötet szerkesztőjének bevezetője szerint a szerkesztés vezérelve a változatosság volt. Tény, hogy valamiféle melléknévvel, ragadványnéwel illetett jelentős történelmi alakokat találni nem nehéz, mégis úgy tűnik, rendezőelvnek ez egy kissé kevés, annak ellenére, hogy korunkban egyre alapvetőbb elvárás a változatosság és a könnyű fogyaszthatóság a kulturális termékekkel szemben is. Annál is inkább, mivel a kiadó azon szándékát is kifejezésre juttatta, hogy egy sorozatot kíván indítani a híres történelmi melléknevek gyűjteményeként. A sorozat ígérete igenis megelőlegezhetett volna egy fantáziadúsabb, tematikus koncepciót is. Jelen kötetben az ad hoc változatosság úgy tűnik, hogy a tudatos szerkesztés hiányát van hivatva elfedni. Sajnálatos, hogy térképek sem minden életrajzhoz készültek, mivel a vizualitásnak egyre nagyobb szerepe van korunkban, és a sokszor bonyolult és aprólékos eseménytörténet indokolta volna ezt a segítséget az olvasók számára. Az antikvitást Kákosy László Nagy Ramszesz, Kertész István Nagy Sándor és Ecsedy Ildikó Csin Si Huang-ti életrajza képviseli. A tágabban vett középkorról és koraújkorról Zsoldos Attila Győzedelmes Athelstan, Gunst Péter Barbarossa Frigyes, Rázsó Gyula Oroszlánszívű Richárd, Sz. Jónás Ilona IX. (Szent) Lajos, Körmendi Tamás Kun László, Ivanics Mária Timur Lenk, Szende László II. (Kis) Károly, Kalmár János Katolikus Királyok, Fodor Pál Nagy Szulejmán és Szvák Gyula Rettegett Iván életrajzai szólnak. Az újkori történelemből mindössze két életrajz került a kötetbe: Niederhauser Emil Nagy Katalin és Gáthy Vera Gandhi biográfiái. A tartalomjegyzéket véve alapul feltűnő a közép- és koraújkori életrajzok dominanciája. Éppen ez veti fel a kérdést, hogy akár a kronológia is lehetett volna a kötet és akár a leendő soro-