Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Történelmi melléknevek. Egyetemes és magyar történelmi életrajzok. (Ism.: Kristóf Ilona) IV/1053

TÖRTÉNETI IRODALOM 1055 zat rendezőelve. A változatosság elvéből kiindulva feltűnő, hogy teljes korszakok maradtak ki. Például a római történelem is bővelkedett izgalmas személyekben és a római névadási szokásokat figyelembe véve igazán nem nehéz találó mellékneveket, ragadványneveket találni. Hasonlóképpen az utolsó két újkori életrajz is mintha a levegőben lógna, nehezen találja helyét a kötet végén. A szerzők során végigtekintve igen illusztris nevekkel találkozunk, mondhatni, hogy a kötet a magyar történetírás reprezentatív alkotása. Véleményem szerint a szerzők személye jelentheti a kötet kohéziós erejét. Ezt az egységet továbbgondolva dicséretes, hogy a történész szakma prominensei ily módon is vállalták az ismeretterjesztés ügyét. Az életrajzokat tematikailag is igen nehéz egységbe foglalni. A bevezetőben a szerkesztés fő szempontjaként azt emelik ki, hogy „az ábrázolt személy különleges, az adott ország történelmének sorsfordító szakaszában élő és tevékenykedő történelmi alak legyen". Mindez evidens, hiszen akár a kortársak, akár az utókor azért emlegette őket akár pozitív, akár negatív melléknevükön, mert különleges szerepet töltöttek be egy adott korban. Ezek alapján mégiscsak esetlegesnek tűnik a kötetben szereplő személyek kiválasztása. Hiszen számos olyan jól ismert figura mellett, mint Nagy Sándor, Oroszlánszívű Richárd vagy Gandhi, sokkal kevesebbet emlegetett, mondhatni az átlag olvasó számára ismeretlen személyek is szerepelnek, mint az angolszász Athelstan, vagy a tragikus véget ért Kis Károly. Hasonlóképpen furcsán hat, hogy a szinte kivétel nélkül nagy, kiváló és felettébb pozitív megítélésű történelmi alakok között a magyar történelmet IV Kun László és II. Kis Károly képviseli, akiknek pályája korántsem tekinthető egyértelműen sikeresnek. A kötet szerkesztési egyenetlenségeitől eltekintve az életrajzok mindegyike önálló választ próbált meg adni az előszóban felvetett műfaji kérdésekre. Egyrészről kellemesen hathat a sokszínűség, hiszen a különböző forrásadottságú történelmi személyek, és a különböző tollú szerzők eleve feltételezik a változatosságot, ebből adódóan a novellisztikus jellegű életrajztól a kissé tankönyv ízűig igen széles a stílusválaszték. Mégis a kötet egysége szempontjából szerencsésebb lett volna, ha a kiadó megfogalmazott volna legalább minimális stiláris elvárásokat. Sajnálatos módon a szerzői közül Kákosy László, Ecsedy Ildikó és Gunst Péter már nem érte meg a kötet megjelenését. így utolsó munkáik egyikét tartja a kezében az olvasó. Zsoldos Attila Athelstan életrajza sikeresen hozza közelebb az olvasóhoz a 10. századi Anglia zilált viszonyait és főhősét. Remek arányérzékkel ad korrajzot és foglalja össze a Brit-szigetek korábbi történelmét, azaz az olvasó sem veszti el a fonalat a különböző királyságok állandó háborúskodásában. így az adott korszak bemutatásával tudja hősének személyiségét, pályáját árnyaltan jellemezni. Az átlagolvasó számára egyaránt élvezetes és informatív olvasmány. Kalmár János életrajza a Katolikus Királyokról hasonlóképpen sok újdonsággal szolgálhat a 15-16. századi Spanyolországról. Erről a korszakról a reconquistán és Kolumbusz Kristófon kívül elég keveset írnak még a tankönyvek is, holott a kialakuló Spanyolország szempontjából sorsdöntő évtizedekbe kalauzolja az olvasót a szerző. Különösen fontosnak tartom az életrajz utolsó fejezetét, amely a Katolikus Királyok öröksége címet viseli. Itt kap igazán értelmet mindaz, amit Izabella és Ferdinánd elkövetett. Házasságpolitikájuk bemutatásával összefüggéseiben láthatjuk a Habsburgok térnyerését. Mindkét életrajzzal kapcsolatosan kiemelném, hogy nagyban növelik a munkák élvezeti értékét a jól megválogatott forrás- és versrészletek. A magyar történelem két igen izgalmas, politikai fordulatokban gazdag korszaka került az olvasók elé. IV László alakja igen ellentmondásos. A történetírás régóta próbál választ adni a László viselkedésével kapcsolatos kérdésekre. Körmendi Tamás a korszak ismertetésével próbálja közelebb hozni hozzánk a szerencsétlen sorsú királyt. László életében a legfontosabb szerepet az oligarchák játszották, a politikai csatározásaiknak volt áldozata hosszú éveken át az ifjú uralkodó. Éppen ezért az arisztokrácia megerősödésével, László dédapjának, II. Andrásnak az uralkodásától kezdi a körülmények, előzmények bemutatását. Indokolt a történelmi távlat, bár a politikatörténet bonyolultságából adódóan az olvasó gyakran elveszítheti a fonalat az állandóan változó összetételű érdekcsoportok összeütközései között. II. (Kis) Károly királyt még kevesebbet emlegetik, mint Kun Lászlót, ami nem is csoda, hiszen alig több mint egy hónapig ült a magyar trónon 1386 januárjában. Vele kapcsolatban leginkább is híres-hírhedt erőszakos halálát szokás emlegetni. Kis Károly rövid uralkodása viszont alkalmat teremtett Szende Lászlónak, hogy személyén, pályáján keresztül bemutassa a nápolyi Anjouk különböző ágait a 14. században. Ezáltal könnyebben érthető, hogy a különböző családi viszályok és politikai kötélhúzás miképpen befolyásolta a magyarországi Anjouk bel- és külpolitikáját. A műfaji megújítás két útjának kiváló példája Kertész István Nagy Sándor és Sz. Jónás Ilona Szent Lajos életrajza. Kertész István remek, olvasmányos stílusa magával ragadja az olvasót. Bár Sándor személye nem ismeretlen az átlagolvasó számára sem, mégis számos újdonsággal szolgál ez