Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Történelmi melléknevek. Egyetemes és magyar történelmi életrajzok. (Ism.: Kristóf Ilona) IV/1053

TÖRTÉNETI IRODALOM 1053 sítvány voltát (VII.: Szent István PANNÓNIA feliratos aranypénzének új típusa Hampel József naplójában). Jósa András főorvos régészként is kivívta kortársai és az utókor feltétlen elismerését. Prohászka gyűjtése e tisztelet indokait tovább növelte, hiszen Jósa nemcsak a leletek lerajzolására volt képes, hanem temetőásatásai során rendszeresen temetőtérképet és olyan sírdokumentációt készített, amellyel évtizedekkel megelőzte korát. Jellemző, hogy az Archaeologiai Értesítőt szerkesztő Hampel József nem tartotta érdemesnek a főorvos cikkéhez mellékelni a [tiszajbezdédi (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) honfoglalás kori temető neki megküldött sírrajzait, azokra csak a hagyatékának római kori anyagában (!) bukkant rá a szerző: Jósa anatómiai csontvázrajzot sokszorosított, s arra rajzolta be — saját megfigyelései, illetve az ásatást ténylegesen vezető Vidovich László főszolgabíró jegyzetei alapján — a sírok beszámozott leleteit, amelyekhez részletes kommentárt is fűzött [(VIII.: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei Jósa András rajzainak felidézésével). Részletes feldolgozásuk: Prohászka Péter-Révész László: A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükrében. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 46. (2004) 137-168.]. 1915-ben a paksi gimnázium Kun Kálmán tanár vezette diákjai geológiai kirándulás közben a dunakömlödi (Paks, Tolna m.) löszfalban birituális római temető megbolygatott sírmaradványaira és leleteire bukkantak, a tanár készítette két fényképüket pedig a hivatalos levélváltás aktája őrizte meg (IX.: Fényképek Dunakömlöd római emlékeiről). A karos-eperjesszögi (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) honfoglalás kori temető 1936. évi leletmentését végző Horváth Tibor jelentésében egy aranyozott ezüst, ovális dobozka alakú csüngő vázlata őrződött meg. A granulációs keretelésű csüngő dudorsoros foglalata ónixgemmát zárt magába, előlapján balra néző fej, hátoldalán páva ábrázolásával. A talán 9. századi csüngő a leletmentés legtöbb leletével együtt hivatalos egyezmény alapján Borsiba (Zemplén m.; Borsa, okr. Trebisov, kraj Kosice, Szlovákia) került, ahol a világháborúban elkallódott, s alakját csak e vázlat őrizte meg (X.: Egy elfelejtett gemmás nyakláncdísz a karos-eperjesszögi honfoglalás kori temetőből). A kis kötet tehát kiváló példákat mutat be Prohászka munkásságának földrajzi, régészeti korszakok szerinti és tárgyi gazdagságából, ami tételenként egyrészt kisebb-nagyobb kiegészítéssel szolgált régóta tanulmányozott témákhoz, másrészt újszerűként ható adatokat emelt ki a feledésből, sőt megérdemelt meglepetésként akár valódi tárgyakat is egy rég ad acta tett iratkötegből. Ugyanis Prohászka a bevezetés végén említette meg azt a csaknem hihetetlen esetet, „hogy az éppen olvasott hivatali aktához csatolt borítékból egy erdélyi római éremlelet néhány bennfelejtett érmét vette ki ..." Hasonló véletlennel e sorok íróját is megörvendeztette a sors. Magam nem a feledékenység, hanem az előrelátás példájával találkoztam, amikor a megvételre ajánlott, de elutasított bulkeszi arab aranydínár 1891. évi levelezésének Magyar Nemzeti Múzeum-beli aktájában megtaláltam az érme pecsétviasz-lenyomatát, amelynek alapján az meghatározhatónak bizonyult [László Kovács: Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Fontes Archaeologici Hungáriáé 1987. 121, 634a. jegyzet, balra fent.] ezért nem csupán szakmailag, hanem érzelmileg is csak üdvözölhetem és további kutatásra serkenthetem a páratlan eredményeket produkáló szerzőt. Kovács László TÖRTÉNELMI MELLÉKNEVEK Egyetemes és magyar történelmi életrajzok Szerk.: Horváth Ilona Bp. é. n. [2006.] 316 o. A könyv már címével a szélesebb olvasóközönséget célozza meg, és a bevezetőben is kifejezetten a középiskolás és egyetemi diákságot és a történelem iránt érdeklődőket szólítják meg. A kötet előszava viszont nem győzi hangsúlyozni a történelmi életrajznak mint műfajnak a megújítását. Lássuk csak, miként egyeztethető össze az ismeretterjesztés és a műfaji megújítás! Az ismeretterjesztés haszna és szerepe egyáltalán nem lebecsülendő. Hiszen akár nyomtatásban, akár elektronikus formában a világhálón, gyakorlatilag bármi hozzáférhető. Az igen egyenetlen színvonalú munkák, és a sokszor ellenőriz(het)etlen eredetű információk tömege bizony könnyen tévútra terelhetik a gyanútlan érdeklődőt. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy eme kötet esetében az ismeretterjesztés feladatát az egyes korszakok kiváló kutatói vállalták magukra. A körültekintően pontos, forrásadatokkal alátámasztott biográfiáik egy kicsit közelebb hozhatják a