Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tresp, Uwe: Söldner aus Böhmen. lm Dienst deutscher Fürsten: Kriegsgeschäft und Heeresorganisation im 15. Jahrhundert. (Krieg in der Geschichte 19.) (Ism.: Nógrády Árpád) IV/1043

TÖRTÉNETI IRODALOM 1045 A szerző által elemzett két háborúban a zsoldoscsapatok élelmezését a német fejedelmek maguk intézték. A szász herceg külön Brodbriefet adott ki, ebben biztosította, hogy minden katonája naponta két kenyeret, húst és sört kap. Abban az esetben azonban, ha a zsoldost szolgálatába fogadó úr csapatai ellátását nem vállalta, katonáinak készpénzben kellett kifizetnie az élelmezési költségeket. (Ez az összeg a szerző által idézett adatok szerint a zsold ötödrészét tette ki.) Ami a zsákmányolással és a fegyelemmel kapcsolatos kérdéseket illeti, az elfoglalt várakban és városokban a zsoldosokat az ingóság illette meg, a bevett erőség azonban egészében és részeiben a fejedelmet. Ez volt a helyzet a foglyokkal is, de az „egyszerű emberek"-ért a bajor herceg például egy arany fejpénzt fizetett. Ha viszont a város vagy vár megadta magát, vagy a felek valamiképpen megegyeztek, a zsoldosok nem követelhettek zsákmányt. A zsákmány, régi tradíció szerint, sokszor közös volt, azt a harc után osztották fel. A „legjobb darab" a roham vezetőjének járt. Egy elfoglalt településen zsákmányolt ökrök a herceg konyháját illették, a portyák során szerzett marháknak azonban csak a fele, s harmadát szét kellett osztania a kapitányok között. A fegyelmet az előírások szigorúan szabályozták. A tábort vagy a szekérvárat a zsoldosok önhatalmúlag nem hagyhatták el, a városok és marktok polgárait nem bántalmazhatták, házaikba nem törhettek be. Azt azonban már nem tudjuk meg, hogy a tábori előírásokat mennyiben sikerült a zsoldosokkal betartatni. A középkori zsoldoskatona felszerelését maga szerezte be, viszont az abban esett kárt „munkáltató"-ja állta, ezért aztán a német levéltárak gazdag anyagot őriznek az egyes választófejedelmek és más előkelőségek által foglalkoztatott zsoldosok felszerelésében esett károkra vonatkozóan. E kárjegyzékek és elszámolások (amelyekből a középkori magyar anyagban épp hogy mutatóban maradt fönn néhány darab) a megbízó óriási költségeiről árulkodnak. A szász herceg 1448-ban a kölni érseknek nyújtott segítség fejében, 156 351 rajnai forint zsoldról és 59 760 forint kárról nyújtott be az érseknek számlát. Egy cseh zsoldosvezér (Jan Calta) 1460-ban a 16 650 forint zsoldon túl 4500 forint kártérítésben is részesült. Más esetekben a jegyzékek ugyan kisebb károkról számolnak be, de Tresp szerint a benyújtott kárigény optimista kvóta szerint is elérte a kifizetett zsold ötödét-hatodát. Az adatok láttán a recenzensnek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ezek szerint Mátyás hadi kiadásai is jóval magasabbak lehettek az eddig becsülteknél, márpedig kiadásai így is nehezen hozhatók összhangba bevételeivel. E listák másrészt a fennmaradt mustra-jegyzékek mellett a korabeli cseh zsoldoscsapatok felszerelésének legbeszédesebb dokumentumai. A legtöbb adat a cseh zsoldoscsapatok lovaival kapcsolatban maradt fenn. 1447-ben a lovasok hátasállatait és a szekérhúzó lovakat egybeszámolva (három az egyhez arányban), mintegy négyezer jószág vett részt a Soester Fehdehen. E négyezer jószág között 1687 káresetet írtak össze: 382 elpusztult, 958 megsérült, 147-et elloptak, 200 ló pedig elveszett vagy szétfutott. A lovakban keletkezett kár a fentebb idézett, majd hatvanezer forintra rúgó összkárnak 96 százalékát tette ki. A lovak ára széles skálán mozgott. A legdrágább lovon természetesen egy arisztokrata zsoldosvezér ült, a paripa 40 rajnai aranyat ért, ugyanakkor a lovak átlagos értéke tíz rajnai forintra rúgott. A cseh zsoldosseregek páncélos lovasságukról és nehézfegyverzetű gyalogságukról voltak híresek. A lovasság jelentős része azonban a jelek szerint nem teljes vértezetben harcolt. A legértékesebb adat e tekintetben az, amely szerint az előbb említett Jan Calta 384 lovasából mindössze 45-nek volt teljes páncélzata. (E páncélok értéke 4 rajnai forinttól 17,5 forintig terjedt.) Tresp adataiból ítélve a páncéling a teljes páncélnál nem volt olcsóbb: a páncélingek ára 30 garastól 22,5 rajnai forintig terjedt, jobbára azonban 10-15 rajnai forint között mozgott. A vaskesztyűk ára 12-24 garas volt. A cseh trabantok, mint azt Miksa szarkofágjának a weizenbachi csatát ábrázoló részlete elárulja, fejükre különböző formájú vassisakokat húztak. (A forrásokban gyakran felbukkan egy lebka néven emlegetett, ismeretlen alakú sisak.) A cseh zsoldosok fegyverzetének másik sokat említett darabja a számszeríj volt. Az 1447. évi kárlisták szerint az ekkor szerződtetett mintegy 2800 lovasnak 600 számszeríja veszett oda a harcokban, kézi tűzfegyvert ugyanakkor mindössze egyet számoltak el kárként. A cseh nehézfegyverzetű lovas közelharcban alkalmazott fegyvere — ezt megint a kárjegyzékekből tudjuk meg — az egyenes kard és a tőr volt. Érdekes, hogy a cseh gyalogosok viszont egy szablyaszerű kardot (tesak, Dussack) is használtak. A gyalogság taktikai egységét a roíat a szerző egy 1468-ból származó forrás nyomán mutatja be. E szerint (az adott helyen és időben) a 100 fős róta három kisebb egységből állt. Egy rész