Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Font Márta: Keresztény nagyhatalmak vonzásában. Közép- és Kelet-Európa a 10-12. században. (Ism.: Tapolcai László) IV/1037

TÖRTÉNETI IRODALOM 1037 Font Márta KERESZTÉNY NAGYHATALMAK VONZÁSÁBAN Közép- és Kelet-Európa a 10-12. században Balassi Kiadó, Bp. 2005. 326 o. (+ 15 o. melléklet) Örvendetes, hogy végre magyar szerző tollából olyan mű jelent meg, amely a 10. századtól a 12. század végéig terjedő időszakot felölelve széleskörű, sokrétű áttekintést ad a nyugati és a keleti keresztény császárság közötti európai területek történéseiről, a 10. század második felében kialakult négy új és tartósnak bizonyuló hatalmi képződmény, az Árpád-, a Piast-, a Pf emysl- és a Rurik-dinasztia vezetésével létrejött keresztény államok kialakulásának és fejlődésének összehasonlító vizsgálatán keresztül. Fontos ez a dolgozat elsősorban a középkor magyar fejleményeit kutatók számára, mivel az általuk vizsgált eseményeket, jelenségeket, folyamatokat szélesebb perspektívába helyezi, bemutatva ezek párhuzamait, hasonló és különböző voltukat, feltárja egyezéseiket és változatosságukat. Felhívja a figyelmet arra, hogy a térség korabeli történéseinek mélyebb ismerete, megértése legalább olyan fontos a magyar középkor tanulmányozása során, mint a nyugati mintáké. Fontos ez a könyv azért is, mert az adott korra és térségre irányuló hasonló jellegű, több szempontú mű sem Magyarországon, sem máshol a közép- és kelet-európai térségben idáig nem született. Font Márta könyve a két császárság közötti térségre koncentrálva több jelenséget vizsgál. E térség megnevezésére a modernitásból kölcsönzött Köztes-Európa terminust használja, amit nemcsak a szerző által említett okok indokolnak, hanem az a tény is, hogy a négy új hatalmi központ által együttesen elfoglalt terület külső határai a vizsgált időszakban is jelentős változásokon mentek keresztül, így e terület nem írható körül pontosan semmilyen más történeti-földrajzi elnevezéssel, vagy elnevezésekkel. Font Márta összehasonlító módszerének lényege, hogy a korabeli források alapján a négy, közel egy időben, egymás szomszédságában kialakult hatalmi központ belső struktúráját külön-külön vizsgálva igyekszik feltárni a közöttük meglévő hasonlóságokat és különbségeket. Munkája során egy saját maga által felállított, négy pontból álló szempontrendszert követ (19.). Elsőként az egyes uralmi zónák belső forrásainak széles körét tekinti át. A következő három pontban a forrásokból elsőként a keresztény misszió irányára, a kereszténység terjedésére, a kereszténység felvételére és az egyházszervezésre vonatkozó adatokat szedi csokorba és ismerteti. Másodikként a világi (fejedelmi, királyi) hatalom megszervezésével kapcsolatba hozható információkat, a dinasztikus hatalom létrejöttét, az előkelők és a dinasztia viszonyát, a kíséret és az uralkodót segítő tanács szerepét, az uralmi zóna területi változásait, majd ezzel kapcsolatban az ország irányítását, a hadsereg vezetését, Összetételét és nagyságát, valamint a hatalom öröklési mechanizmusát vizsgálja. Végül a gazdasági és a társadalmi viszonyokra irányítja figyelmét, ezen belül az uralmi zónához tartozók etnikai összetétele és a gazdaság összefüggéseit, az udvar mindennapi életének megszervezését, szabadok és függő állapotúak helyzetét, a libertás meglétét, arányát, illetve hiányát, valamint a társadalmi mobilitást vizsgálja. A vázolt szempontrendszer egyes elemei a dolgozat fő fejezeteivel azonosak. Érdekes, hogy Font Márta az utóbbi három pont, illetve a három nagy fejezet tartalmában és sorrendjében egyaránt (valószínűleg önkéntelenül, mivel erről a dolgozatban nem esik szó) tágabb értelemben Dumézil háromosztatú társadalmi modellről szóló elvét követi és nem a kronológiailag indokolt sorrendet, melyben első helyen a világi uralom megszervezése állt volna. Amint a szerző is elismeri a III. fejezet elején: „a dinasztia kiemelkedése a törzsi előkelők sorából a pogány kor terméke, a kereszténység felvételekor ez már befejezett ténynek tekinthető, és uralmuk a dinasztia szempontjából stabilnak bizonyult" (133.). Az első fejezet a négy dinasztia hatalmi körzetébe tartozó írott forrásokat tekinti át, közülük is elsőként a történetírás körébe tartozó munkákat. E fejezetben a szerző számos, a régió országaiban és azon kívül keletkezett összefoglaló jellegű munkára támaszkodik, közöttük is, különösen a cseh és lengyel történetírással foglalkozó részeknél, Norbert Kersken Geschichtsschreibung in Europa der „nationes". Nationalgeschichtliche Gesamtdarstellung im Mittelalter (Münsterische historische Forschungen, Bd. 8. Münster 1995.) című könyvére. Fontos és nagyrészt helyes észrevétel, hogy a nyugatról készen kapott elbeszélő műfajok, mindenekelőtt a történetírás különböző műfajai, az annales, a cronica és a gesta „tiszta műfajként" nem jelentkeztek, gyakori a műfajok keveredése. Helytálló megfigyelés, hogy az írásbeliség elterjesztői szinte mindenütt a térségben „külföldről érkezett klerikusok" voltak és csak a Font Márta által „második generáció"-nak nevezett későbbi történet-