Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Huschner, Wolfgang: Transalpine Kommunikatio im Mittelalter. Diplomatische, kultulturelle und politische Wechselwirkungen zwischen Italien und dem nordalpinen Reich (9-11. Jahrhundert) I-III. (Ism.: Koszta László) IV/1029

TÖRTÉNETI IRODALOM 1033 hozva 1000. szeptember 8-át, Mária születésének ünnepét tartja leginkább elfogadhatónak megoldásnak Szent István megkoronázásának napjaként. Hangoztatja, hogy István sógora, II. Henrik különlegesen szorosan kötődött ehhez az ünnephez, és a magyar király udvarába Gizella közvetíthette a német uralkodó családjában és Bajorországban élő erős Mária-kultuszt. A szeptember 8-i koronázás mellett döntő érvként azonban azt említi, hogy a következő német uralkodót, II. Konrádot 1024. szeptember 8-án koronázták meg Mainzban. Liturgiái megfigyelések is támogatják ezt a napot. A Mária születése ünnepéhez kapcsolódó szertartás jól illeszkedik a királlyá szentelést és koronázást követő miséhez, mert benne előtérbe kerül a uicarius Christi motívum. Huschner javaslatát Szent István királlyá koronázásának új időpontjára feltétlenül érdemesnek tartom továbbgondolni. Egyrészt a magyarországi Mária-kultusz kialakításában a bizánci és a pogány-keresztény szinkretizmusból eredő motivációk mellett a nyugati, német-bajor ösztönzéseknek talán az eddigieknél jelentősebb hatást kell tulajdonítanunk. Mindezt Esztergomban — Szent Adalbert mellett — jelentkező Mária patrocínium vagy Aachen-Székesfehérvár több mint három évtizede hangoztatott párhuzama is alátámasztja. Másrészt, véleményem szerint, az új koronázási dátum mintha jobban illeszkedne István uralkodásának későbbi mozzanataihoz, nevezetesen jobban érthető, sőt, alátámasztható, hogy 1030 körül miért éppen Mária oltalmában ajánlották az országot. A független Magyar Királyság létrejöttét szimbolizáló koronázás Mária ünnepén történt, ezzel a magyar államiság genezise Máriához kapcsolódott. Érthetőbb így az, hogy amikor az 1000-ben kialakított politikai berendezkedés veszélybe került, miért fordult Szent István és Gizella Szűz Mária segítségéért és miért került háttérbe a 996-997 környékén oly kiemelkedő politikai szereppel bíró Szent Márton-kultusz. Magyarországon a Mária-tisztelet politikai szintre emelkedése, álláspontom szerint, nem 1030 körül kezdődhetett, hanem kifejlődése összefüggésben van a független államiság megteremtésével. Természetesen arra a kérdésre is illene választ adni, hogy a 11-12. század fordulóján miért hallgatták el a koronázás napját, amikor még az emlékezetben a pontos dátum is feltétlenül jelen lehetett. Elképzelhetetlen, hogy a magyar államiság és az Árpád-ház történetében oly fontos esemény pontos ideje már all. század második felére vagy végére a feledés homályába veszett volna az Árpádok családjában és a magyar egyházi elit ismereteiben. Szintén nehezen hihető, hogy nem tartották volna említésre érdemesnek ezt a jelentős dátumot Szent István 11-12. század fordulóján keletkezett életrajzai. Annál is inkább feltűnő ez, mert az ezredfordulón a koronázási szertartásnak, a chrisma használata miatt is, erőteljesebb volt az egyházi jellege, mint a világi, politikai értelmezése, mivel ezzel István uicarius Christi szerepet kapott, és kiemelkedve a laikus állásból az egyháziakhoz lett hasonló. A koronázásról tudatosan hallgattak 1080-1100 körül! Valószínű, hogy István koronázásánál olyan események, szimbolikus aktusok is történtek, vagy olyan személyek jutottak aktív szerephez a szertartás során, amelyekhez, illetve akikhez az eltelt 80-100 év alatt az ezredfordulóhoz képest más politikai jelentés kötődött. Az ezredforduló világába még jól illeszkedő esemény a magyar államiság függetlensége szempontjából 8-9 évtized múltán már veszélyeket rejtett magában. Különösen a részvevő személyek egy része és bekapcsolódásuk a szertartásba lehetett később kényes pont. Ha a pannonhalmi alapítólevelet személyesen a császárság kancellárja, Köln érseke készíti el, akkor indokoltnak tűnik annak feltételezése, hogy István koronázásán igen magas szinten kellett képviseltetnie magát a pápaságnak, a nyugati császárságnak és a bajor hercegségnek. A meghívott résztvevők bekapcsolódását a korabeli szakrális ünnepségekbe ugyanakkor egy magyar vonatkozású példával is szemléltetni lehet: 1012-ben a bambergi dóm felszentelésén Asztrik magyar érsek nem csak megjelent, hanem oltárt szentelhetett. Amennyiben az 1000. szeptember 8-i Mária-napi koronázást elfogadjuk, akkor Hartvik esetében érthető a hallgatás. A koronaküldést a 12. század elején nem tudták és talán nem is akarták a pápaságtól elvitatni. A pápától származó koronát azonban nem kívánták összekapcsolni a politikai mezőbe emelkedett Mária-kultusszal, hanem ez utóbbi megjelenését Szent István szuverén, a pápaságtól és a császárságtól független döntéséhez, az országfelajánláshoz kötötték és nem a — talán valóban Mária-ünnephez kapcsolódó — koronázáshoz. Huschner III. Ottó uralkodói címeinek 1000 őszén, illetve 1001 elején történt változásának hátterét a lengyel és a magyar eseményekben keresi, a gnieznói érsekség megalapításában, Szent István megkoronázásban és az esztergomi érsekség létrejöttében. Véleménye szerint a magyar érsekség létrejötte szorosan kapcsolódik a koronázáshoz és Szent István megkoronázását már az esztergomi főpap végezhette. így az utóbbi időben egyre általánosabban elfogadott nézettel szemben, mely az 1001. áprilisi ravennai zsinathoz köti az alapítást, 1000 őszének elejére helyezi a magyar érsekség létrejöttét. A koronázás és az érsekség alapításának korábbra datálásával Huschner