Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Huschner, Wolfgang: Transalpine Kommunikatio im Mittelalter. Diplomatische, kultulturelle und politische Wechselwirkungen zwischen Italien und dem nordalpinen Reich (9-11. Jahrhundert) I-III. (Ism.: Koszta László) IV/1029

TÖRTÉNETI IRODALOM 1031 hány kérdését is érintse. Megkerülhetetlenné vált az, hogy legalább a pannonhalmi alapítólevélre kitérjen. Nem törekedett arra, hogy részletesebben megismerkedjen az államalapítás történetével, vagy a pannonhalmi alapítólevél hazai kutatástörténetével. Vélhetőleg a habilitációs eljárás után megjelent Europa Mitte um 1000 című kiállítási katalógus és tanulmánykötet magyar vonatkozású cikkeinek megismerése ösztönözte a szerzőt, hogy a Heribert (C)-vel összefüggő magyar vonatkozású megállapításait külön fejezetben foglalja össze. A német nyelvű kiállítási katalógusban megjelent magyar vonatkozású cikkeken és a Diplomata Hungáriáé Antiquissima I. kötetén kívül csupán Györffy György két német nyelvű publikációjára, Bogyay Tamás ismeretterjesztő jellegű Stephanus rex-ére hivatkozik, továbbá Veszprémy László német Szent Adalbert-cikkét használja. A korszakkal foglalkozó magyar kutatók joggal keveslik ezt a felsorolást. Kis utánjárással, akár egyedül német nyelven, jóval gazdagabb magyar szakirodalom lett volna fellelhető. Mindez jelzi, hogy a monográfia „magyar fejezete" utólag kerülhetett a kötetbe. Az elfogadott habilitációs munka közlésre való előkészítéséhez rendelkezésre álló idő, úgy tűnik, már nem volt elégséges ahhoz, hogy az eredeti témához szorosan nem kapcsolódó magyar vonatkozású fejezetbe nagyobb számú magyarországi szakirodalmat dolgozzon be a szerző. Mindezek ellenére Wolfgang Huschner kiváló monográfiájának „Kaiser Otto III., Erzbischof Heribert von Köln und König Stephan I. von Ungarn" című fejezete fontos és újszerű észrevételeket tartalmaz, különösen a pannonhalmi alapítólevél keletkezésére és — ezen keresztül — az esztergomi érsekség alapítására, valamint Szent István koronázásának idejére vonatkozóan, ezért a magyar kutatás figyelmét érdemesnek tűnik felhívni rá. A magyar fejezet Heribert (C) érintettségén keresztül elsősorban a pannonhalmi alapítólevelet tárgyalja, beillesztve azt Heribert (C) oklevélírói munkásságába, összehasonlítva az írnok által készített több mint harminc fennmaradt oklevéllel. Györffy György megállapításaiból indul ki az oklevél vizsgálatánál és ezekkel polemizál. Grafikai szempontból Szent István oklevelét internacionális alkotásnak tartja, amelyben egyaránt kimutathatóak az itáliai, a nyugati frank és a keleti frank írásbeliség jellemzői. Ez a kölni érsek által szerkesztett reprezentatív uralkodói oklevelek sajátossága. Csatlakozik ahhoz a megállapításhoz, hogy a magyar oklevél külalakja és grafikai megvalósítása Heribert (C) 1000-1001-ben kiadott magas színvonalú császári okleveleivel egyenrangú. Részletesen vizsgálja az oklevél Chrismonját, amelyet egy Labarum díszít. Györffy a Labarumot nem a német írnok munkájának tartotta: szerinte az nem volt része az eredeti Chrismonnak, hanem a 12. századi magyarországi másoló kiegészítése, a Labarum használata pedig — így Györffy — a tihanyi alapítólevéltől mutatható ki a magyar oklevelek grafikai díszítésében. Huschner összevetve a pannonhalmi oklevelet az eredetiben megmaradt, Heribert (C) által fogalmazott és írt császári oklevelekkel, felhívja a figyelmet arra, hogy a német írnok előszeretettel kísérletezett a Chrismonnál. A Chrismon és a Labarum kombinációját rajzolta a montecassinói apátság számára 998. május 25-én kiadott oklevelébe is (fényképét 1. III. kötet 57. sz. ábra). Heribert (C) Szent István pannonhalmi oklevelét is ugyanazzal a megkettőzött és különösen ünnepélyes invocatioval kezdte, mint néhány évvel korábban a montecassinói apátságét. Ezt különösen figyelemre méltónak tartja Huschner, mivel ez a két eset maradt fenn a Chrismon és a Labarum összekapcsolásáról Heriberttől. A montecassinói oklevélben használt grafikai elemet a pannonhalmiban alkalmazta újból, így a 998. évi montecassinói oklevél grafikai kialakítása bizonyos mértékig István oklevelének előképe. A szimbólumok segítségével is össze kívánta Heribert kapcsolni Montecassinói és Pannonhalmát. Ez pedig Montecassino és Pannonhalma szoros alapításkori kapcsolatát erősíti. Véleményem szerint ez a megállapítás fontos adalékkal szolgál Pannonhalma és Montecassino kapcsolatának kérdésköréhez. Huschner, ellentétben Györffyvel, a megkettőzött, világi és lelki büntetést kilátásba helyező poena-formulát is Heribert (C) alkotásának gondolja, nem későbbi interpolationak tehát. A német szerző hosszan tárgyalja a pannonhalmi oklevélben István monogramját is. A nagy és reprezentatív uralkodói monogramot természetesen Heribert alkotásának tartja. A német írnok 999 őszétől használt az egész signum-sort kitöltő monogramokat. Újszerű, hogy a szerző, a STEPHANUS REX feloldáson túl, felhívja a figyelmet arra, hogy a német nótárius a monogramba, a betűk speciális elrendezése révén, spirituális jelentést is elrejtett. Például a monogram csúcsa egy nagy T, amelyet a kölni érsek nyilvánvalóan kereszt-szimbólumnak tekintett. Hasonlóan rejtett jelentéssel bír a monogram középpontjában elhelyezett megvastagított S, amellyel a magyar uralkodó kezdőbetűje mellett a Salvatort is megjeleníti. Az S betűk hangsúlyozása és szimbólumértéke Heribert több oklevelében is tetten érhető.