Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Huschner, Wolfgang: Transalpine Kommunikatio im Mittelalter. Diplomatische, kultulturelle und politische Wechselwirkungen zwischen Italien und dem nordalpinen Reich (9-11. Jahrhundert) I-III. (Ism.: Koszta László) IV/1029

TÖRTÉNETI IRODALOM 1029 elpusztításával kapcsolatos eseménnyel kapcsolva össze, amely vélhetően egy avar portyázó hadjárat következménye lehetett. Király Péter anyaggyűjtése végén teljes joggal mutat rá arra a problémára, hogy egyetlen korabeli forrás — például a kulcsfontosságú Fuldai Évkönyv — sem adja meg Árpád magyarjai Kárpát-medencei honfoglalásának időpontját. Ez valóban így van, a 895-896. évi keltezés csak több forrásból levont következtetés, egyfajta közmegegyezésen alapuló álláspont, amelyben inkább szakaszos, több fázisra tagolódó folyamatként értelmezik az eseményt (892-900, 894-900 stb.). Jómagam lehetségesnek véltem és vélem, hogy „895-900 között, inkább a század vége felé, 898-900 között vették birtokukba új hazájukat, a Kárpát-medencét" {Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. [Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 14.] Szeged 1998. 205.). Ez utóbbi álláspont is természetesen csak egy lehetséges hipotézis. Király professzor végkövetkeztetése az, hogy „a magyarok első Kárpát-medencei megjelenése 561-652-hez (sic!) megtelepedése pedig 590-hez köthető, amely egyben a honalapítás időpontjának is tekinthető" (214.). Ennek megfelelően úgy vélekedik, hogy a magyarok 590 óta „folyamatosan itt voltak a Kárpát-medencében s innen jutottak el nyugatra és délre s indítottak katonai akciókat" (uo.). Véleménye szerint a 895. évihez képest 305 év töblettel kell számolnunk Kárpát-medencei jelenlétünket és honalapításunkat illetően. A szerző hipotézisében nem számolt azzal, hogy 590 óta fennálló Kárpát-medencei tartózkodás mellett hogyan jöhettek volna létre például kazár-magyar kapcsolatok a Don vidéken (Levédi időszakában), hogyan támadhatták volna a besenyők a magyarokat, s a sor még folytatható lenne: tehát ismert magyar őstörténetünk bizonyítható (Bíborbanszületett Konsztantinosz híradása), s Kárpátoktól keletre történő eseményei hogyan illeszthetők e feltételezett, folyamatos Kárpát-medencei avar-magyar őstörténethez. A másik, hasonlóan komoly probléma, hogy bizonyos-e, hogy minden ungri-adsA mögött feltétlenül magyarokat kell-e keresnünk, s egyáltalán mennyire kapcsolhatunk magyarokat az avarok 567-568. évi európai, Kárpát-medencei megjelenéséhez, hiszen a szerző is hol részleges, hol pedig teljes azonosságot tételez fel. Bármelyik esetben ugyanakkor lemond a magyarok más népnevei (türk, baskír, szavárd) által sugallt keleti háttérről, hiszen e népnevek magyarokhoz való kötése teljesen más őstörténetet, tartózkodási helyet feltételez. Király Péter könyve hatalmas anyaggyűjtésen alapuló, gondolatokat ébresztő munka, amely vitára, továbbgondolásra serkent, elgondolkoztat. A „kalandozás" szó elvetését, helyettesítését követelő gondolatmenete lényegével teljesen egyetérthetünk, a tradíció ereje azonban komoly nehézségi erő. A honalapítás vagy honfoglalás és megtelepedés időpontjára vonatkozó javaslatával a magam részéről nem tudok ugyan egyetérteni, de az onogur/ungri népnévre vonatkozó anyaggyűjtés kétségtelenül komoly értéke munkájának. Az is elgondolkoztató, hogy a „kettős honfoglalás" hipotézisét felvető László Gyula 670-es keltezését az első honfoglalást illetően 80 évvel korábbra, 590 tájára módosító feltevés újfent felhívja figyelmünket arra, hogy Árpád magyarjai a 9. század végén korántsem egy etnikai vákuumba telepedtek be, hanem olyan területre, ahol nemcsak szlávok, hanem egy jelentős avar-onogur népesség is lakott, amellyel komolyan számolnunk kell. További megválaszolandó probléma Árpád népének és az őslakos avar-onogur népesség etnikuma, nyelve, illetve nyelvi, demográfiai/népességi arányainak kérdése. Mindezek is jelzik, hogy bár recenzens véleménye több kérdésben is eltér a szerzőétől, értékes és hasznos munkának tekinti Király Péter professzor könyvét. Tóth Sándor László Wolfgang Huschner TRANSALPINE KOMMUNIKATIO IM MITTELALTER Diplomatische, kultulturelle und politische Wechselwirkungen zwischen Italien und dem nordalpinen Reich (9-11. Jahrhundert) Hahnsche Buchhandlung, Hannover 2003. I—III. 1205 o. A színvonalas Monumenta Germaniae Historica Schriften sorozat 52. köteteként magyar szempontból is figyelemre méltó monográfia jelent meg. A kötetet 2000 elején a berlini Humboldt Egyetemen habilitációs dolgozatként nyújtották be és védték meg sikeresen. A dolgozat nyomdakész változata 2001 végén készült el. Á szerző, aki jelenleg a lipcsei egyetem középkortörténeti