Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Király Péter: A honalapítás vitás eseményei. A kalandozások és a honfoglalás éve. (Ism.: Tóth Sándor László ) IV/1025

TÖRTÉNETI IRODALOM Király Péter A HONALAPÍTÁS VITÁS ESEMÉNYEI A kalandozások és a honfoglalás éve (Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungáriáé 10.) Szerkesztette és az előszót írta Udvari István Nyíregyháza 2006. 259 o. A kiváló nyelvészprofesszor, Király Péter értékes tanulmányokat publikált a magyar őstörténet szláv forrásaival és egyéb problémáival kapcsolatban; könyvének rövidítésjegyzékében 14 vonatkozó tanulmánya szerepel. A jeles szlavista több megállapítása kétségkívül beépült a magyar őstörténeti irodalomba. Őstörténeti munkásságát, korábbi publikációit jelen kötetben összegezte, amely alcímének tanúbizonysága szerint is két probléma felvetésére, illetve megoldására irányul. Az egyik a „kalandozások" műszó kérdéskörét tárgyalja, a másik a honfoglalás évével kapcsolatban javasol új megközelítést, illetőleg kronológiát. Az izgalmas problematikát nagy nyelvészeti háttérrel, szakértelemmel és rendkívül alapos tudománytörténeti, művelődéstörténeti ismeretekkel vizsgálja a szerző. A rendkívül érdekes, bár korántsem könnyű olvasmányt jelentő munka kiadását az ukrainisztika kiemelkedő magyar szakembere, a nyíregyházi főiskola egyetemi tanára, az időközben elhunyt Udvari István vállalta. Az ő érdeme, hogy e kétségkívül értékes kötet 2006-ban napvilágot látott. Maga a szerző is sejthette azt, hogy a „kettős honfoglalás" hipotézisének nyomvonalán haladó munkája nem feltétlenül számíthat egyöntetű egyetértésre, hiszen könyve utolsó mondatát Galilei híres mondatával zárja, aki — amikor az inkvizíció nyomására visszavonva a Föld Nap körüli keringéséről szóló tézisét — állítólag e szavakkal távozott: eppur si muove ('mégis mozog'). Valóban a régmúlt eseményei tőlünk függetlenül, objektíve léteznek, akárhogyan is vélekedünk róluk. Ez azonban valamennyi elméletre igaz, sajnos, nem áll módunkban direkt módon ellenőrizni sem forrásainkat, sem pedig teóriáinkat. Király professzor könyve két jól elkülönülő részre osztható. Egy rövidebb, hét alfejezetre tagolt fejezetben vizsgálja a honfoglalás kori magyarok portyázó hadjáratait, amelyeket a történetírás leggyakrabban a „kalandozások" kifejezéssel illet. A szerző itt nem foglalkozik azzal a kronológiai kérdéssel, amely egyébként következne munkája második feléből, hogy tudniillik mikor is kezdődtek ezek a hadjáratok, hanem lényegében elfogadja azt az általános megállapítást, hogy ezek az akciók a honfoglalástól tartottak Géza fejedelem koráig: tehát 10. századi hadjáratokról van szó. Király Péter nem figyelt fel arra, hogy már Györffy György, Kristó Gyula, e sorok írója és mások megemlékeztek a honfoglalás előtti, 9. századi katonai vállalkozásokról is, még ha ezek száma jóval kevesebbnek is tűnik, mint a 10. századiak esetében. A szerző szinte kizárólag azzal foglalkozott, hogy megvilágítsa, milyen művelődéstörténeti háttere van a meggyökeresedett „kalandozás" szónak, helyesnek tekinthető-e használata, milyen alternatívák kínálkoznak helyettesítésére, illetőleg mely elnevezés lenne a legmegfelelőbb ezen honfoglalás körüli és utáni harcok megjelölésére. Először Anonymus hadi szókincsét tárgyalja, aki e hadjáratokat „vitézi tettek"ként (fortia facta) és „háborúk"-ként (bella) mutatja be, a magyarokat pedig harcias, hódító népként. Nézete szerint olyan külföldi krónikás elődök hathattak a névtelen jegyzőre, mint Regino vagy Liudprand. Király Péter ugyan idézi művében e krónikások tudósításait a magyarok zsákmányolására vonatkozóan, de bizonyos kétkedéssel, s utal arra, hogy a magyarokon kívül más népekre, például a gótokra, vandálokra vagy éppen a Kárpát-medencei avarokra (is) jellemzőek voltak a zsákmányoló hadjáratok. A következő alfejezetben a szerző áttekinti a latin és magyar nyelvű történeti forrásokban (a Tihanyi Alapítólevéltől Dugonics András regényéig) a honalapítók harcaira vonatkozó részeket. Ezután részletesen tárgyalja a hadjáratok régebbi magyar elnevezéseit (had, hadakozás, háború, harc, vív stb.), majd következik az ominózus „kalandozás" kifejezés részletes szótörténeti elemzése. Megállapítja, hogy e terminus a hónap első napját jelentő latin Calendae szóra megy vissza és jelentett a középkorban vallásos egyletet, politikai társaságot is.