Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011
1020 BLAZOVICH LÁSZLÓ egyébként az I. 64. 2. artikulusában tévesen állapítja meg, hogy az ősiség írásba foglalása előtt a nemesek birtokaik felett szabadon rendelkezhettek. A fenti élő jogra, az ősiségre, a természet jogára és az ország szokására hivatkozva — mint közvetlen rokonok — tiltanak el a váci káptalan előtt 1340. március 22-én mindenkit rédei {de Rede) Demeter fiai, Kernen és Demeter a maguk és Kernen fiai — Péter, János és Miklós — nevében a Hevesújvár megyei Tas (Thoos), Szentmárton (Scenthmartun) és Encs (Ench) birtokok megvételétől, a királyt pedig azok eladományozásától.47 Magyar Pál gimesi várnagy pedig, bár ismeretes volt előtte, hogy a királytól részére juttatott adománybirtokait szabadon elidegeníthetné, a biztonság kedvéért a királytól mégis engedélyt kért rá, amit az hű emberének meg is adott.48 A királyi adományok és adományozott birtokok után a belőlük eredő jogi és rendelkezési viszonyokra tér ki Werbőczy. Az említettek egyike, a számunkra szintén ismert jogintézmény, az osztály. Pál országbíró a Nagymihályiak részére 1336. március 24-én kiadott osztálylevélben nyomatékosítja, hogy a divisio az osztályos atyafiak között az ország szokása szerint történik.49 Sőt, külön megjegyzi — a Tripartitumban nem szerepel —, hogy az ország szokása szerint fiatalsága miatt Kompoldus, nyilván a legfiatalabb résztvevő, választhatott először. A királyi adományból eredő további jogviszonyok közé tartozik a szomszédjog, amelynek értelmében a bevalló- vagy záloglevélben leírt pénzösszeg fejében a szomszédok és határbeliek a birtokot mások előtt megszerezhetik.50 Szomszédok vásárlási szándékáról azokból a tiltakozó levelekből értesülünk, amelyeket az illetékességi területükön tevékenykedő káptalanok állítottak ki a hozzájuk forduló ügyfelek részére, akik többnyire az ország szokására hivatkozva tiltakoztak.51 Több évig tartott például a Dózsa nádor fiai és a Gutkeled nembeliek közötti, Pál országbíró bíróságát is megjárt birtokvita, amely során az utóbbiak az ország szokásjoga szerint a szomszédjog alapján kívánták maguknak a Szabolcs megyei Tímár birtokot megszerezni, amely végül 1336-ban jutott a kezükre.52 A női különjogok közül a hitbér és jegyajándék ügyét magukban foglaló okleveleink53 a szokásostól eltérő, említésre méltó ügyet nem tárgyalnak. Annál többet mondanak a leánynegyedről szólóak. Eme jogintézmény a kutatókat több alkalommal foglalkoztatta. Értekeztek kiadásának módjáról: birtokban vagy pénzben kellett-e juttatni, illetve ha birtokban adták, milyen okok váltották ki a birtok átadását. Legutóbb e témakörben Banyó Péter és Homoki Nagy Mária folytatott vitát.54 Előbbi, túllépve a korábbi álláspontokon (Kelemen 47 AOklt XXVI. 160. sz. 48 AOklt XXIV 737. sz. 49 AOklt XX. 142. sz., vö. HK I. 40. 1-2. 50 HK I. 60. 10. 51 AOklt VIII. 144. sz., X. 230., 253. sz., XVII. 153. sz., XX. 201., 330. sz., XXI. 27. sz., XXIII. 316. sz, XXIV 581. sz. 52 AOklt XVII. 190, 253. sz, XX. 52. sz. 53 AOklt VIII. 148. sz, X. 341. sz, XX. 16. sz, XXI. 175. sz, XXIII. 120. sz. 54 Banyó Péter: Birtoköröklés és leánynegyed. Kísérlet egy középkori jogintézmény értelmezésére. Aetas 2000: 3. 76-92.; Homoki Nagy Mária: Megjegyzések Banyó Péter: Birtoköröklés és leánynegyed (Kísérlet egy középkori jogintézmény értelmezésére) című tanulmányára. Aetas 2001: 2. 189-193.; Banyó Péter: Válasz Homoki Nagy Mária bírálatára. Aetas 2001: 3-4. 308-310.
