Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991
A SCHEYERNI KÖZÉPKORI FORRÁSCSOPORT 1003 Matthias Springer véleménye szerint 954-ban a magyarok éppen Ottóval léptek szövetségre az ellene lázadó bajor herceggel szemben, s ennek jele volt 955. évi követküldésük, valamint az a tény, hogy ajándékokkal távoztak a királytól.40 Ottó, meglehet, azt hitte, eleget adott nekik ahhoz, hogy a közelebbről nem ismert megegyezést a magyarok betartsák. Springer szerint talán e szerződés megszegése miatt végezték ki a magyar vezéreket. Ez egyébként jól magyarázná Gebhard igyekezetét, hogy a felelősséget a bajor Bertholdra hárítsa. Ebben meglepő módon Bóna István fejtegetései41 sem állnak távol Springerétől. Szerinte ugyanis 954-ben a magyarok úgy vonulnak keresztül Bajorországon, hogy nem avatkoztak be a harcokba, majd Svábföldön éppen a lázadó Liudolf szövetségeseit támadták. Később, Vörös Konrádtól elvonulva, sem az Ottó ellen lázadókkal szövetkeztek, aminek persze számos magyarázata lehet, talán éppen az, hogy Ottótól vagy Konrádtól is pénzt kaptak semlegeségük fejében. Másrészt azonban valóban feltételezhető, hogy a bajor-magyar házassági kapcsolatok emlegetésével mintegy morálisan megindokolták, hogy miért létezett többször is katonai szövetség a két nép között. A szövetségek, éppen a térítés említett példáinak tükrében, üdvtörténetileg is kívánatos irányba mutatnak, ezek vezettek ugyanis a pogány magyarok megtéréséhez. A korai időszakban, még az avarok idején, a „magyar szövetség" emlegetése az egész történetnek egy a régmúltat idéző, historizáló távlatot adhatott. Másfelől a házassági kapcsolatok jogilag, és részben morálisan is, nehezen támadhatóvá tették a magyaroknak adott, majd a tőlük elfogadott segítségnyújtást. Nehezen lehet a leírtak alapján elítélni e házasságokat, ha az érintettek oly gyakran a szentség hírébe kerülnek, mint Gizella, vagy egyenesen szentté is avatják őket, mint II. Henriket, s később Türingiai Erzsébetet. Gizella házassága visszamenőleg is lehetőséget adott arra, hogy átértelmezzék a korábbi, még a pogány magyarokkal kialakított kapcsolatokat és a dinasztia számára kedvező színben tüntessék fel azokat. Ezek a megfontolások igencsak valószínűsítik azt, hogy a Lech-mezei csatához kapcsolódó árulástörténet talán csak az Ottó-párti kortárs történetírók koholmánya. A kérdést legutóbb Charles Bowlus is érintette nagy monográfiájában.42 A korábbi történetírásnak sok fejtörést okozott annak eldöntése: Berthold árulása valóban megtörtént-e? A történészek általában elfogadják Augsburgi Gerhard információit, miszerint az Augsburgtól hozzávetőleg 50 km-re fekvő Reisensburgból Berthold valóban tudósította a magyarokat a német sereg közeledtéről. Többet azonban ő sem mond. Meglehet, persze, hogy csak az Ottó-párti történetírók áskálódásáról van szó, akik (mint például az Ulrik-életírás szerzője, Augsburgi Gerhard is) minden alkalmat megragadtak arra, hogy a lázadó bajorokat a lehető legrosszabb színben tüntessék fel. Ez utóbbi érvelést egy további körülmény is támogatja. Nehezen hihető, hogy a források szerint a vidéket beszá-40 Matthias Springer: 955 als Zeitwende - Otto I. und die Lechfeldschlacht. In: Otto der Grosse. Hrsg. Matthias Puhle. (Magdeburg und Europa. Bd. I.) Mainz 2001. 199-208. 41 Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. Bp. 2000. 51-52. 42 Charles R. Bowlus: Tha Battle of Lechfeld and its Aftermath, August 955. The End of the Age of Migrations in the Latin West. Aldershot 2006. 12-13., 103.
