Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
AZ ANTONESCU-REZSIM BÉKEELKÉPZELÉSEI 1940-1944 KÖZÖTT 9 államvezető ismét Románia regionális központi szerepe mellett érvel, amelyet megerősíteni és nem gyengíteni kell. Visszatér az általunk elsőként elemzett feljegyzésben előforduló egymondatos megjegyzésre, amely szerint Románia közvetlen szárazföldi kapcsolatot is szeretne létesíteni Németországgal északon és északnyugaton. A június 11-i memorandum kifejti: mivel Románia a legrövidebb út a Baltikum és a Fekete-tenger között, ezért közvetlen területi kapcsolatot szeretne létesíteni Németországgal a Kelet-Galíciában lévő „régi román terület" révén,30 így támogatva a lembergi vasútvonal német-román felügyeletét, biztosítva a kijáratot a Fekete-tengerhez. Antonescu balkáni és galíciai tervei végül nem valósultak meg, mivel Hitlernek más elképzelései voltak e térségekkel kapcsolatban. Románia középhatalmi ambíciói egyébként is új fordulatot vettek a szovjetellenes háborúba való belépéssel. Az államvezető meg volt győződve arról, hogy Hitler gyorsan végez a szovjetellenes háborúval, és készen állt erejéhez mérten mindent megtenni a győzelem érdekében. Országát nem tekintette agresszornak. „Románia a becsületéért és a határaiért harcolt. Ha másként tette volna, [...] örökre elveszíti a jogát a történelmi területeire" — írta 1944-ben.31 1941 második felében bizonyos német körökben, sőt Hitler részéről is felmerült a terv, hogy Románia korlátlan módon terjeszkedjen kelet felé, az erdélyi románsággal népesítve be a területek egy részét.32 Mivel a terv elfogadása gyakorlatilag Erdély feladását jelentette volna román részről, a bukaresti vezetés határozottan elutasította azt. Ion Antonescu szavai szerint a románok „nem nézhetnek Kelet felé, és nem fordíthatnak hátat a Nyugatnál:". Többször is kijelentette: „Észak-Erdélyért [cserében — L. B. B.l húsz Transznisztriát sem fogadok el".33 1942. február 11-i találkozójukon Hitler előtt is leszögezte: elsődleges célja Nagy-Románia visszaállítása, ami számára a második bécsi döntés előtti „román etnikai blokk" visszaállítását jelenti. „Egyetlen [román — L. B. B.] politikusnak sem lesz bátorsága azt mondani, hogy lemondott Erdélyről, és Románia sem tudja elviselni a tőrt, amit Bécsben döftek a szívébe."34 Elmondta, ismét fel akarja építeni Nagy-Románia bástyáját a szlávok és a magyarok ellen. Észak-Erdélyre vonatkozó igényét hajlandónak mutatkozott a háború befejezéséig elhalasztani, ezt követően azonban szükség esetén akár háború révén is kész volt visszafoglalni a területet.35 Antonescu utasítására vezérkari szinten 30 Németországon valójában a Lengyel Főkormányzóságot érti a memorandum. A szóban forgó „régi román terület" (románul: Pocuţia) a Máramaros és Bukovina közötti háromszög. A középkorban Lengyelország és a Moldvai Fejedelemség közti vita tárgyát képezte a Felső-Prut folyó vidéke, ma Ukrajna Ivano-Frankovszk megyéjének része. 31 România, marele sacrificat al celui de al doilea război mondial. Documente. Coord. Marin Radu Mocanu. Bucureşti, Arhivele Statului, 1994. 47. sz. (113.) Besszarábia és Észak-Bukovina visszafoglalása után a többségében ukránok lakta Transznisztria is román civil közigazgatás alá került. 32 Hillgruber szerint Hitler már 1940. december 5-én említette ezt a tervét bizalmasai előtt. L. Hillgruber: i. m. 176. 33 ANIC, Fond: E C. M., Cab. Mil. I. Ant., dos. 1179/1943. 179. f. 34 Radu Davidescu ezredes feljegyzése az 1942. február 11-i Hitler-Antonescu megbeszélésről. Közli: Calafeteanu: i. m. 15. sz. (109.) 35 Hillgruber: i. m. 183. Az utóbbi kitétel nem szerepel sem Paul Schmidt két jegyzőkönyvében (Hitler hatvannyolc tárgyalása.. I. m. I. köt., 31-32. sz. [345-367.]) —, sem Radu Davidescu említett feljegyzésében {Calafeteanu: i. m. 15. sz. [106-111.]).
