Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
964 KÁRMÁN GÁBOR um. A háború célja — írja Bisterfeld, követve a már említett, Aquinói Szent Tamás óta a kérdésben mérvadónak tekintett hagyományt — sem magánérdek, sem a saját dicsőség keresése nem lehet, csakis az Isten dicsősége. Ez pedig nem másban áll, mint a haza, illetve az igazságtalanul elnyomottak megvédésében, vagy a közszabadság, illetve az egyház megóvásában.77 Látható, hogy Bisterfeldet retorikája a teológus indíttatású gondolkodók közé sorolja — hiszen Isten dicsőségének megóvása csakis szerintük jelenti az igazságos háború alapját —, ugyanakkor azzal, hogy Isten dicsőségét politikai célok, különösen pedig a rendi szabadságok védelmével véli elérhetőnek, elképzeléseit rokonítja a humanista tradíció filozófusaival. A harmincéves háború alatt feldúlt herborni egyetemről Erdélybe menekült Bisterfeldtől talán váratlan, hogy távolságot tart a „szent háború" gondolkodóitól, akik a harmincéves háború alatt mind katolikus, mind protestáns oldalon jelentős befolyásra tettek szert, és — különösen az 1620-1630-as évek fordulóján, a Restitutionsedikt és a prágai béke között — a nagypolitikát is erőteljesen befolyásolták.78 A tradíció — amelynek a politikai gondolkodás történetében legismertebb vonulatát az angol puritán gondolkodók adják — szerint nemcsak jogos a háborút a vallás terjesztésére felhasználni, de egyenesen isteni parancs utasítja erre a fejedelmeket.7 9 Bisterfeld sokkal közelebb áll azokhoz a mérsékelt teológusokhoz, akik — követve a 16. századi spanyol jezsuita gondolkodókat, a salamancai iskolát — a vallás terjesztésének eszközei közül szigorúan kirekesztik a háborút.8 0 A gyulafehérvári professzor csak az egyház védelméről, nem pedig az igaz vallás terjesztéséről beszél - hasonlóképpen az egyház védelmét hangsúlyosan politikai célként, a rendi szabadságjogok védelmének részeként felfogó Axel Oxenstierna felfogásához, aki mindent megtett, hogy elkerülje a harmincéves háborúba való svéd belépés vallásháborúként való értelmezését.81 Ugyanezzel az állásponttal rokonítja Bisterfeld elképzeléseit az is, hogy az egyház védelme szorosan összekapcsolódik a „közszabadság" (communis libertás), a rendi jogok védelmével - vagyis Bisterfeld egy meglehetősen szekuláris, humanista gondolatmenet teológiai keretbe ágyazását végzi el. A jogos háború okainak felsorolásából két dolgot kell kiemelnünk. Bisterfeld ismét a humanista koncepció jegyében nyilvánul meg, amikor egyértelműen a preventív háború engedélyezése mellett teszi le a voksát. Nemcsak a már okozott károk (injuriae illatae) megtorlását-kijavítását tartja a háború jogos okának, hanem azok kivédését is, amelyeket az ellenség feltételezhetően okoz-77 Bisterfeld véleménye i. m. 68, vö. még Kvacala, J.: Bisterfeld i. m. 554. 78 Robert Bireley: The Thirty Years' War as Germany's Religious War. In: Krieg und Politik 1618-1648: Europäische Probleme und Perspektiven. Hrsg. Konrad Repgen. München 1988. 85-106. 79 Johnson, J. T.: Ideology i. m. 81-144.; George Timothy: War and Peace in the Puritan Tradition. Church History 53. (1984) 492-503. 80 Johnson, J. T.: Ideology i. m. 150-203.; Piirimäe, P.: Just War i. m. 522. Magyarul 1. Csejtei Dezső-Juhász Anikó: Amerika felfedezése és az új globális rend. Máriabesnyó-Gödöllő 2004. A kortárs Zrínyi Miklós szintén elítéli a hit terjesztésének érdekében folytatott hadakozást, 1. Trencsényi Balázs: Államrezon - állam nélkül: A politikai közösség modelljei és a ragion di stato-diskurzus adaptációja Zrínyi Miklós írásaiban. In: Esz, természet, történelem. S?erk. Czeglédi András et alii. Bp. 2002. 35. 81 Piirimäe, P.: Just War i. m. 522-523.
