Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 965 na nekünk (injuriae inferendae). Ezzel csatlakozik Gentili és Bacon gondolatmenetéhez: nem szükséges a fejedelemnek megvárnia, amíg megtámadják, a várható csapást meg is előzheti. Bisterfeld esetében még a Grotiusnál található megszorításokkal sem kell számolni. Az elvi alapvetés papírra vetésének apropójából adódik a másik különlegesség: a gyulafehérvári professzor hosszasan időzik annál a kérdésnél, ki az a „mi", akivel szemben elkövetett sérelmek kiválthatják a fejedelem jogos háborúját. Szélesre tárja a kategória határait, amikor közli: nemcsak saját alattvalói értendők ez alatt, hanem mindazok, akik a mieinkhez valamilyen kötelékkel kapcsolódnak. A három felsorolt, lehetséges kötelék közül az első kettő gyakorlatilag határtalanná teszi annak körét, kinek az érdekében lehet beavatkozni. Mind az emberi mivolt köteléke (vinculum humanitatis) — amely bibliai helyen (Máté 7,12) alapul82 —, mind a keresztényi jótékonyságé (vinculum Christianae charitatis) általános: nem létezik olyan embercsoport, akikre hatálya nem terjedne ki. Az utóbbi esetben ráadásul Bisterfeld szerint a fejedelemnek nemcsak lehetősége van a háború megindítására, de — amennyiben Isten megadja hozzá az eszközöket — ez kötelessége is. A „mieink" meghatározásához a harmadik, az egyedi kötelék (vinculum propriae necessitatis) szolgál némi praktikus információval: azok érdekében szükséges beavatkozni, akik azt kérik, illetve akiknek romlása a mi romlásunkat eredményezheti.83 Ez a kikötés ugyan elméletileg lehatárolja a lehetőségek körét, ám a gyakorlatban aligha. Nem véletlen, hogy erre az elméleti alapra Bisterfeld írásában a továbbiakban harcias gyakorlatot épít, és következtetése az, hogy a kozákoknak nyújtandó segítség mellé áll. Gondolatmenetének általános részét támogatta Csulai György református püspök is — akivel a professzor a vélemény beadása előtt egyeztetett, és akinek megjegyzései a kéziraton olvashatók —, éppen csak a konkrét esetben javasolt több körültekintést és vizsgálódást, vajon a kozákok ügye valóban igaz ügy-e. Ebben az évben ugyan nem indultak meg az erdélyi csapatok, ám Bisterfeldnek a humanista gondolatmenetet teológiai alapozással kombináló elmélete nem maradt parlagon. Nem valószínű ugyan, hogy a harcias II. Rákóczi Györgyöt szükséges lett volna meggyőzni háborúk indításának szükségességéről, és a fejedelem háborút igazoló írásaiban nem találunk közvetlen hivatkozást Bisterfeld elméletére. Egyes elemek — így az Isten dicsősége mint a háború végső céljának explicit kiemelése — nem a fejedelem írásaiban, hanem Lorántffy Zsuzsannáéban köszönnek vissza, aki akár ismerhette is a fentiekben elemzett 1651. évi írást.8 4 Bisterfeld preventív háborút támogató sorai mindenesetre megfelelő ideológiai hátteret teremtettek ahhoz, hogy II. 82 A bibliai hely Károli Gáspár magyar fordításában a következőképpen hangzik: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is ügy cselekedjétek azokkal..." 83 Bisterfeld véleménye i. m. 68. A Bisterfeld-szöveg részletekbe menő elemzése, komplex európai és erdélyi kontextusába való helyezése egy későbbi tanulmány feladata lehet. 84 Lorántffy Zsuzsanna politikai kérdésekben nagy tisztelettel kezelte Bisterfeldet. 1656-ban, amikor fia a svédekkel kötendő szövetségről kéri ki véleményét, saját álláspontja értékének kisebbítése mellett így nyilatkozik az időközben elhunyt professzorról: „Bezzeg kellene most is Bisterfeldus az ki mind istenéhez és hozzád is hű volt, az sz[ent] írást igazán forgatta, ítéleti volt,-régi dolgokba forgott." Lorántffy Zsuzsanna idézett levele II. Rákóczi Györgynek (Beregszász, 1656. szept. 8.): MHHD XXIV 510.
