Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 961 esetében ez a török fenyegetéssel foglalkozó írásaiban történt meg, sőt egyes leveleiben akár a keresztények közötti háború jogosságát is elismerte.6 3 A korszak általában is fordulópontot jelent a jus ad héliumról való gondolkodás történetében: a filozófusok célja a korábbiakkal ellentétben nem a háború legitimálása a keresztény pacifizmussal szemben, hanem egyre inkább az adottságként kezelt háború korlátainak meghatározása.64 A preventív háború legitimitásának kérdése — amelyre a teologikus beszédmód alkalmazói továbbra is negatív választ adtak — a humanisták számára átértelmeződött. Mind Gentili, mind Bacon számára egyértelműnek tűnt, hogy nem szükséges megvárni, míg az ellenség támad, hanem támadását ki lehet védeni egy megelőző csapással. Továbbra is fenntartották persze, hogy a fenyegetésnek valósnak kell lennie, ám a Bacon által felhozott példa — a gondolatai kifejtésének apropóját szolgáltató angol konfliktus Spanyolországgal — jelzi, hogy meglehetősen tág tér kínálkozott a jogosság megállapítására. Bacon szerint ugyanis a spanyol korona azzal, hogy magát a katolikus világ protektorának nyilvánította, egyértelműen fenyegette a protestáns Angliát, így megtámadása jogos preventív cselekedetnek minősült.6 5 A háború jogának elmélete legismertebb szisztematikus kifejtését a 17. század első negyedében nyerte el Hugo Grotius munkájában.66 A háború és béke jogáról írott traktátusában lehetséges jogos háborúként sorolta fel a preventív háborút is, bár az elfogadható okokat elméletileg szűkebbre szabta, mint Bacon. Leszögezte, hogy a háború megindítása csak közvetlen és kétségtelen, nem pedig csak feltételezett okok esetén jogos: elképzeléseit a kihúzott karddal támadó ellenség metaforájával illusztrálta. Gentilivel Vitatkozva jogtalannak nyilvánította azt a háborút, amely a veszélyesen növekvő hatalmú szomszéd erejének megtörését célozza -bár hasznosságát természetesen nem vitatta.6 7 Ha összevetjük a fenti gondolkodók munkáit II. Rákóczi György kísérletével, hogy hadjáratait preventív háborúként legitimálja, felemás eredményre jutunk. A 16. századi Gentili és Bacon elméletével az erdélyi fejedelem indoklása 63 José A. Fernandez: Erasmus on the Just War. Journal of the History of Ideas 34. (1973: Nr. 2.) 209-226.; Tuck, R.: The Rights i. m. 29-31.; Christine Christ-von Wedel: Hatással voltak-e a magyar erazmisták Erasmusra? A nőkérdés és a béke ügye. Irodalomtörténeti Közlemények 107. (2003) 145-151. Annál is figyelemreméltóbb az erazmusi életműhen fellelhető váltás, mert ő még a 17. században is a radikális paciiizmus egyértelmű képviselőjeként tűnik fel. Grotius vele szemben határozza meg saját, köztes álláspontját a háborút teljesen elutasítók és a háború és a jog összeférhetetlenségét, a háborút mint jog nélküli állapotot értelmezők között. Hugo Grotius: A háború és béke jogáról. 1-П. H. n. 1999. I. 17. (Prolegomena 29.) 64 В. V A Röling: Jus ad bellum and the Grotian Heritage: In: International Law and the Grotian Heritage: A Commemorative Colloquium Held at The Hague on 8 April 1983 on the Occasion of the Fourth Centenary of the Birth of Hugo Grotius. The Hague 1985. 113. 65 Johnson, J. T.: Ideology i. m. 91-93. Gentili álláspontjára 1. Tuck, R.: The Rights i. m. 16-50. 66 Grotius összegző, szisztematikus jellegében álló jelentőségét hangsúlyozza — szemben az elterjedt, a kaotikus helyzetben a semmiből teremtő gondolkodót elénk állító elképzelésekkel — Peter Haggenmacher: On Assessing the Grotian Heritage. In: International Law i. m. 150-160. L. még monográfiáját (Grotius et la doctrine de la guerre juste. Paris 1983.), amelyben részletesen elemzi Grotius és a 16. század végén szintézist alkotó Gentili nézeteit. 67 Grotius, H.: A háború és béke jogáról i. m. I. 163-165., 174. (II.I.IV-V, XVII). L. még Johnson, J. T.: Ideology i. m. 214-215.; Опита Yasuaki: War. In: A Normative Approach to War: Peace, War, and Justice in Hugo Grotius. Ed. Onuma Yasuaki. Oxford 1993. 86-88.