Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939

BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 961 esetében ez a török fenyegetéssel foglalkozó írásaiban történt meg, sőt egyes le­veleiben akár a keresztények közötti háború jogosságát is elismerte.6 3 A kor­szak általában is fordulópontot jelent a jus ad héliumról való gondolkodás tör­ténetében: a filozófusok célja a korábbiakkal ellentétben nem a háború legiti­málása a keresztény pacifizmussal szemben, hanem egyre inkább az adottság­ként kezelt háború korlátainak meghatározása.64 A preventív háború legitimitásának kérdése — amelyre a teologikus be­szédmód alkalmazói továbbra is negatív választ adtak — a humanisták számá­ra átértelmeződött. Mind Gentili, mind Bacon számára egyértelműnek tűnt, hogy nem szükséges megvárni, míg az ellenség támad, hanem támadását ki le­het védeni egy megelőző csapással. Továbbra is fenntartották persze, hogy a fe­nyegetésnek valósnak kell lennie, ám a Bacon által felhozott példa — a gondola­tai kifejtésének apropóját szolgáltató angol konfliktus Spanyolországgal — jel­zi, hogy meglehetősen tág tér kínálkozott a jogosság megállapítására. Bacon szerint ugyanis a spanyol korona azzal, hogy magát a katolikus világ protekto­rának nyilvánította, egyértelműen fenyegette a protestáns Angliát, így megtá­madása jogos preventív cselekedetnek minősült.6 5 A háború jogának elmélete legismertebb szisztematikus kifejtését a 17. szá­zad első negyedében nyerte el Hugo Grotius munkájában.66 A háború és béke jogá­ról írott traktátusában lehetséges jogos háborúként sorolta fel a preventív háborút is, bár az elfogadható okokat elméletileg szűkebbre szabta, mint Bacon. Leszögez­te, hogy a háború megindítása csak közvetlen és kétségtelen, nem pedig csak felté­telezett okok esetén jogos: elképzeléseit a kihúzott karddal támadó ellenség meta­forájával illusztrálta. Gentilivel Vitatkozva jogtalannak nyilvánította azt a hábo­rút, amely a veszélyesen növekvő hatalmú szomszéd erejének megtörését célozza -bár hasznosságát természetesen nem vitatta.6 7 Ha összevetjük a fenti gondolkodók munkáit II. Rákóczi György kísérleté­vel, hogy hadjáratait preventív háborúként legitimálja, felemás eredményre ju­tunk. A 16. századi Gentili és Bacon elméletével az erdélyi fejedelem indoklása 63 José A. Fernandez: Erasmus on the Just War. Journal of the History of Ideas 34. (1973: Nr. 2.) 209-226.; Tuck, R.: The Rights i. m. 29-31.; Christine Christ-von Wedel: Hatással voltak-e a ma­gyar erazmisták Erasmusra? A nőkérdés és a béke ügye. Irodalomtörténeti Közlemények 107. (2003) 145-151. Annál is figyelemreméltóbb az erazmusi életműhen fellelhető váltás, mert ő még a 17. szá­zadban is a radikális paciiizmus egyértelmű képviselőjeként tűnik fel. Grotius vele szemben határoz­za meg saját, köztes álláspontját a háborút teljesen elutasítók és a háború és a jog összeférhetetlensé­gét, a háborút mint jog nélküli állapotot értelmezők között. Hugo Grotius: A háború és béke jogáról. 1-П. H. n. 1999. I. 17. (Prolegomena 29.) 64 В. V A Röling: Jus ad bellum and the Grotian Heritage: In: International Law and the Grotian Heritage: A Commemorative Colloquium Held at The Hague on 8 April 1983 on the Occa­sion of the Fourth Centenary of the Birth of Hugo Grotius. The Hague 1985. 113. 65 Johnson, J. T.: Ideology i. m. 91-93. Gentili álláspontjára 1. Tuck, R.: The Rights i. m. 16-50. 66 Grotius összegző, szisztematikus jellegében álló jelentőségét hangsúlyozza — szemben az el­terjedt, a kaotikus helyzetben a semmiből teremtő gondolkodót elénk állító elképzelésekkel — Peter Haggenmacher: On Assessing the Grotian Heritage. In: International Law i. m. 150-160. L. még mo­nográfiáját (Grotius et la doctrine de la guerre juste. Paris 1983.), amelyben részletesen elemzi Grotius és a 16. század végén szintézist alkotó Gentili nézeteit. 67 Grotius, H.: A háború és béke jogáról i. m. I. 163-165., 174. (II.I.IV-V, XVII). L. még Johnson, J. T.: Ideology i. m. 214-215.; Опита Yasuaki: War. In: A Normative Approach to War: Peace, War, and Justice in Hugo Grotius. Ed. Onuma Yasuaki. Oxford 1993. 86-88.

Next

/
Thumbnails
Contents