Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 957 könyv azzal kezdődik, hogy a rendek nyugtázzák a fejedelmi propozíció kézhezvételét, még Bethlen Gábor uralkodása alatt is gyakorlat volt. Szórványos előzmények után, I. Rákóczi György uralkodása (1630-1648) idején alakul ki a fia által is alkalmazott praefatio. A rendek ebben köszönetet mondtak Istennek a fejedelem előző évi tevékenységéért, megköszönték az országgyűlés összehívását, majd Istentől további sikeres uralkodást kívántak uralkodójuknak. A praefatio к sokáig nem számítanak különösebben hasznos forrásnak a háború legitimálása szempontjából. Bethlen Gábor idejében a szövegek — ha egyáltalán megemlítik — nem a fejedelem háborúiról szólnak, hanem csak a megkötött békékért mondanak köszönetet. 1620-ban például a rendek csak azt köszönik meg a fejedelemnek, hogy a háborúskodás közben is időt fordított Erdély belügyeinek rendezésére és összehívta az országgyűlést; 1622-ben pedig csak a béke megkötésének tényét regisztrálják - igaz, megemlítve, hogy Bethlen „tanquam fideUs Dei administer ad tutandam nostram salutem" (mint Isten a mi javunk őrizésére rendelt hűséges szolgája) járt el.54 A praefatiók még I. Rákóczi György uralkodása idején is csak elenyészően kevés adalékot jelentenek témánk szempontjából. Sőt, 1644-ben az az abszurd helyzet is előállt, hogy a fejedelem hadba vonulása miatt januárban tartott országgyűlés törvényeinek praefatiója kiemeli a rendek kívánságát, hogy Isten engedje a Rákóczi-családnak ezt az évet is ,jó szerencsés, egészséges és békességes [kiemelés tőlem - K. G.] állapattal eltölteni."« Szórványos előzmények -— elsősorban a Báthory Gábor havasalföldi hadjárata után kiadott 1611. évi törvények5 6 — után tehát II. Rákóczi György volt az első, akinek uralkodása alatt a praefatio ban megjelenik a köszönetmondás az előző évi háborúskodásokért. Feltételezhető, hogy ez nem a rendek saját kezdeményezésére történt így, hanem a törvények szövegének formába hozásáért végső soron felelős, a fejedelem környezetéből származó politikust sejthetünk mögötte, esetleg a fejedelemség törvényeinek gyűjteménye, az Approbatae Constitutiones összeállításával foglalkozó bizottságot vezető, tehát jogi szövegek fogalmazásában járatos Kemény Jánost. II. Rákóczi György tehát egy korábban nem alkalmazott lehetőséget talált arra, hogy megossza személyes döntéseinek felelősségét: amellett, hogy előzetesen kikérte tanácsosainak véleményét, hadjáratait utólag is szentesíttette a rendi gyűléssel. Nem tudjuk ugyan, hogy a rendek a gyűlés feloszlása előtt szembesültek-e a törvények végleges szövegével — többek között a praefatióval —, ám a kiadott törvények szövege formálisan bői, Új sorozat 76.) Bp. 1976., ill. Uő: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben. Szerk. Mezei Barna-Tóth Béla. Bp. 2005. 54 Az 1620. ápr. 5-20. gyulafehérvári országgyűlés törvényeinek praefatioja: EOE VII. Bp. 1881. 539-540. Az 1622. máj. 1-23. kolozsvári országgyűlés törvényeinek praefatioja: EOE VIII. Bp. 1882. 92. 55 Az 1644. jan. 3-13. gyulafehérvári országgyűlés törvényeinek praefatioja: EOE X. 412. 66 A meglehetősen rövid értékelés ez esetben a következőképpen hangzik: „Kegyelmes urunk fejedelmünk, megtapasztaltuk fejenként felségednek reánk való atyai kegyelmes gondviselését,- megmaradásunkért, sok fáradságát, költségét, kiváltképpen hogy az elmúlt napokban is ezen haza csendességes békességes megmaradásáért felséged magát nem kémélvén, ellensége ellen idegen országba ment, és onnan szomszéd országbéli ellenségünket kiűzvén, országának csendes békeséget szerzett." Az 1611. ápr. 23-30. szebeni országgyűlés törvényei. EOE VI. Bp. 1880. 200.
