Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
952 KÁRMÁN GÁBOR akkor a lengyelek győzelme esetén sem számíthat semmi jóra, hiszen a lengyelek — ezt a korábbiakban kimutatta — megbízhatatlanok. A csak a praktikumra figyelő, politikus érveket mindamellett Rákóczi igyekszik a bellum iustumérvelés bevett formuláival tompítani. A lengyeleknek érdekükben állna, hogy területükön Rákóczi minél nagyobb rész felett kaphasson patrocíniumot, vagyis legyen védelmezőjük. Ezzel elkerülhetnék azt, ami — a fejedelem szerint — a többi terület sorsa lenne: hogy a harmincéves háborúban a rendi jogok terén nagy veszteségeket szenvedő Csehországhoz hasonlóan elveszítsék szabadságaikat. Rákóczi általában is azt a benyomást próbálja kelteni, hogy a lengyelek érdekét tartja szem előtt, amikor be akar lépni a háborúba. Itt is, akárcsak később a manifesztumban, a keresztényi könyörületesség érvére apellál, amikor a „keresztyén lelkeknek testek felmészároltatásáról" és ősi famíliák kiirtásáról ír - a fejedelem célja ennek a háborús állapotnak a megszüntetése. Ugyancsak a manifesztumban leírtakkal váló összecsengés miatt kell kiemelni à vallási kérdésről írottakat. A Lengyel-Litván Unióban az erdélyiekkel szövetkező párt már I. Rákóczi György uralkodása idején is a protestáns vallásúak közül került ki, és az 1648. évi királyválasztás körül az ő álláspontjukat támogatták a politikai színtéren erősen visszaszoruló görögkeleti vallású nemesek is.37 Rákóczi továbbra is az ő támogatásukra számíthatott, ennek megfelelően a háború okai között feltüntette az ő érdekeik sérelmét is. A protestáns vallás védelmének hángoztatása a politikai protestantizmus kelet-közép-európai fellegvárának tartható Erdélyben önmagában még nem meglepő.3 8 A retorikailag is erős fordulat, a „dissidenseknek és r.z evangelicus statusnak oppressiója" mellé azonban — a reménybeli kozák, illetve orthodox lengyel szövetségesek miatt — bekerül „az orthodoxa religiónak extirpatióXa" is. Míg az elsősorban a lengyel közönségnek íródott manifesztum csak általánosságban beszél lelkiismereti szabadságról, az erdélyi politikai elitnek írott indoklás már nevesíti annak kedvezményezettjeit. Ennek révén egyrészt — a politika praktikumára való visszautalásként — megjelöli a lehetséges szövetségeseket, másrészt elhelyezi a svéd és kozák szövetség melletti érvelést egy korábban, a harmincéves háború idején használt érvelési körben: a fejedelem háborúba lépését eszerint a protestantizmus lengyelországi üldöztetése kényszeríti ki. Utóbbi szempont egyértelműsíti, hogy — bár számos konkrét és gyakorlati politikai kérdést is tárgyal — a levél mégis a bellum iustum-érvelések párhuzamaként is értelmezető. A fejedelemnek nemcsak a külföld, hanem a belföldi politikai „nyilvánosság" (értsd: tanácsosai) előtt is alkalmazkodnia kellett valamilyen szinten az igazságos háború indításának absztrakt kritériumaihoz.39 Ez a 37 Lukinich Imre: I. Rákóczi György és a lengyel királyság. Bp. 1907.; Bohdan Kentrschynskyj: Till den karolinska Ukraina-politikens förhistoria. Karolinska Förbundets Áí-sbok 1959. 121-179. 38 Az erdélyi külpolitika elhelyezésére a nemzetközi politikai kálvinizmus kontextusában Graeme Murdock tett kísérletet: Calvinism on the Frontier: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania. Oxford 2000. 258-290. 39 Az erdélyi politikai nyilvánosságot némileg szélesebb körben értelmezi a svéd követ, Heinrich Coelestinus von Sternbach, amikor arról ír, hogy Erdélyben meglehetősen háborúellenes hangulat uralkodik, hiszen nemcsak a fejedelem édesanyja és felesége nem támogatja a Lengyelország elleni támadást, de a templomokban is ellene prédikálnak: Sternbach és Gotthard Welling levele X. Károly
