Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939

BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 953 követelmény indokolja, hogy II. Rákóczi György többször is jelezze: a lengyelországi hadjárat kizárólag Erdély, illetve a Rzeczpospolita lakóinak érdekeit szolgálja, semmi esetre sem a fejedelem személyes előmenetelét. A privatum kizárását és a mások érdekében viselt háború toposzát erősíti, hogy Rákóczi még a tanácsuraknak a levél végén feltett két kérdésben is hangsúlyozza: „nem directe ellenségképpen, hanem patrocíniumképpen" vonulna Lengyelország ellen. Ebben az esetben a kedvező forráshelyzetnek köszönhetően megismerhetjük a fejedelem bellum iusíum-érvelésének hatékonyságát is, hiszen ismeijük a Rákóczi levelére beérkezett válaszokat.40

Ezekből kiderül, hogy a tanácsosok a fejedelemnél sokkal kevésbé törődtek a háború elméleti szintű indoklásával, az általuk felsorolt érvek inkább a gyakorlat szintjén mozognak. Ezek egy része implicit módon persze arra a kérdésre keresi a választ, valóban érdeke-e Erdélynek a szövetségek megkötése, explicit módon azonban ez a fejedelem által kiemelt tényező nem merül fel. A számos praktikus szempont sorra vétele mellett a Rákóczi által alkalmazott érvek közül összesen kettő kerül elő, mindkettő a nem privatumként indított háború elvével kapcsolatban. Rhédei Ferenc a patrocínium-kérdéshez szól hozzá, amikor azt javasolja, Rákóczi hadainak megindításakor mediátornak, azaz a háborús helyzet elsimítását célzó közvetítőként tüntesse fel magát.4

) A javaslat meglehetősen abszurd, hiszen a korszakban a békekötéseket közvetítő hatalmak soha nem küldtek rendfenntartó csapatokat a hadszíntérre. Sokkal nagyobb a súlya a másik érvnek, amely Rákóczi javaslatából a válaszokba is átkerül: a vallásénak. Ez kevéssé meglepő, hiszen a felekezet védelmében folytatott háborúskodás ideológiájának a Habsburg-ellenes háborúkban komoly hagyománya alakult ki Erdélyben. Barcsai Ákos az önérdek által vezérelt hadviseléssel a religio érdekében folytatott háborút szögezi szembe, és utóbbi érdekében támogatja a svédekkel való szövetségkötést. Figyelemreméltó, hogy Barcsai szükségesnek tartja megemlíteni: a svédekkel szemben is ki kell kötni a vallás szabad gyakorlását, mert ők is hajlamosak csak saját, evangélikus hitüket .támogatni.42

Nem kizárt, hogy a lugosi bán gondolatmenetének, a liberum exertitium igényének is köszönhető a manifesztum általánosabb, nemcsak az elsődleges célcsoportnak számító reformátusoknak és ortodoxoknak Gusztávnak (Gyulafehérvár, 1656. nov. 30./dec. 10.): EÉKH II. 196-202. A kora újkori magyarországi politikai nyilvánosság fogalmához vö. még Bene Sándor: Theatrum politicum: Nyilvánosság, közvélemény és irodalom a kora újkorban. (Csokonai Könyvtár/Bibliotheca Studiorum Litterarium 19.) Debrecen 1999. 326-391. 40

Az 1656. évi tanácsosi votumok korábbi elemzéseit 1. Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 61-64.; Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 171. 41

Rhédei Ferenc levele П. Rákóczi Györgynek (Huszt, 1656. szept. 7.): MHHD XXIII. 452. 42

Barcsai Ákos levele II. Rákóczi Györgynek (Lúgos, 1656. szept. 6.): MHHD XXIII. 447-448. II. Rákóczi György 1659-ben az ellene fellépő Barcsai, Haller Gábor, illetve Basa Tamás votumait másolatban az erdélyi rendi gyűlés elé tárta, bizonyítandó, hogy 1657-ben ők is támogatták a lengyelországi hadjárat megindítását. A nagyobb siker érdekében kisebb módosításokat tett a levelek szövegén: míg Haller írásából csak viszonylag lényegtelen részeket hagyott ki, Barcsaiéból a háborúval szemben felhozott négy érv mellett a békesség dicséretéről szóló általánosabb elmélkedések is hiányoznak. Vö. II. Rákóczi György levele az ország rendjeihez (Majtény, 1659. aug. 15.): EOE XII. 1658-1661. Bp. 1887. 325-335.