Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 951 évben a Rzeczpospolita területén háborúztak. Felháborította viszont a Rákóczinál tartózkodó svéd követet, Heinrich Coelestinus von Sternbachot, aki tiltakozott a fejedelemnél a manifesztum terjesztése ellen.34 Összefoglalva: Rákóczi manifesztuma szerint háborúját a trónra való meghívással keletkezett jogai érvényesítéséért indítja, annak érdekében, hogy békét hozzon a háború által tíz éve sújtott országba. Ezenkívül hangsúlyt kap még a lelkiismereti szabadság védelme mint a háború egyik fontos célja. Hasonló érvelést használ Rákóczinak 1657 januárjában a császárhoz küldött követe, Mednyánszky Jónás által fogalmazott előterjesztés is: abban a lengyelek meghívása mellett a fejedelem jó szándéka és a béke visszaállítása mint cél kap főszerepet -igaz, a katolikus császár számára fogalmazott iratban a lelkiismereti szabadság kérdése nem kapott teret.3 5 Megvan a lehetőségünk, hogy ezt, a nemzetközi közvéleménynek szánt indoklást összevessük azzal, amit Rákóczi az erdélyi politika vezetői elé tárt. Bár a fejedelem ezúttal is kikérte édesanyja véleményét, a lengyelországi háború esetében nem a Lorántffy Zsuzsannának írott levél jelenti a háborúnak az erdélyi politika kialakításában fontos szerepet játszó személyek számára összefoglalt legitimáció forrását. Mint a moldvai hadjárat előkészítése idején, Rákóczi 1656 szeptemberében is kikérte tanácsurai véleményét, akik válaszukban ismertették álláspontjukat a fejedelem előterjesztésével kapcsolatban. A votumkérő levél — mely a kutatás számára ez ideig ismeretlen volt — részletesen kifejti, milyen érvek szóinak egyik, vagy másik lehetőség választása mellett, úgy, hogy közben nem hagy kétséget afelől: Rákóczi a svédekkel és a kozákokkal kötendő szövetséget tartaná a helyes megoldásnak.3 '' A levél mindazon sérelmek felsorolásával kezdődik, amelyek lengyel részről érték a fejedelmet. Felsorolja mindazon ígéreteket, amelyeket a Rzeczpospolita különböző tisztségviselőitől kapott: először az 1653. évi moldvai katonai együttműködés után a szövetségkötés kudarcát, majd a korona többszöri felajánlását, melyek minden esetben kútba estek, amikor a lengyel hadakon az ellenség szorítása gyengült. Most újabb jelentkezők, a svédek és a kozákok léptek elő, akik maguk ajánlják szövetségüket, megbízható és kedvező ajánlatokkal, ráadásul— a fejedelém szerint — teljesen maguktól, minden előzetes megkeresés nélkül. A levél a politikai helyzetelemzést azzal a kijelentéssel kezdi, hogy úgy tűnik, a Lengyel-Litván Állam az oroszok, a svédek, a kozákok és a brandenburgiak között „kótya-vetye módjára elszakadoztatik." Amennyiben Erdély nem csatlakozik a Rzeczpospolita felosztásához — szól az érvelés —, elidegeníti magától a győztes államokat, és a jövőben nem számíthat rokonszenvükre. Ugyan -34 Heinrich Coelestinus von Sternbach levele X. Károly Gusztávhoz (Szamosújvár, 1656. dec. 27,/jan. 6.): EÉKH II. 260. 35 Mednyánszky Jónás előterjesztése III. Ferdinánd császárnak ([1657 január vége]): EÉKH II. 336-338. 36 II. Rákóczi György levele Haller Gábornak (Gyulafehérvár, 1656. szept. 3.): Mikrofilmen: MOL X 7314 (19049. doboz) Arhiva Istoricä a Filialei din Cluj a Academiei Románé (Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori levéltára). Missiles. Teljes terjedelemben 1. a Függelék 2. .részében. Bár ez csak egyetlen levél az összes tanácsúrnak küldött közül, ám meglehetősen formalizált, így feltehe1 tő, hogy a többiek is azonos tartalmú levelet kaptak, már csak azért is, mert válaszaikban is vannak visszatérő momentumok.
