Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 947 Ezen a konkrét eseten kívül Rákóczi általánosságokban fogalmazza meg, hogy a moldvai vajda veszélyt jelent országára, mert a titkos ellenségeskedés bármikor nyílt támadássá fajulhat. így a fejedelem elhatározta, hogy „az ily álnok szomszédot, ha másképp nem megy, fegyverrel" fogja „a szomszédságból eltüntetni; vagy legalább megzabolázni."2 2 Bár az indoklás rövidebb, a lényeg mégis ugyanaz: II. Rákóczi György állítása szerint, ha ő nem lép, akkor Vasile Lupu fogja országát megtámadni. Az 1653. évi moldvai hadjáratot tehát mindkét forrás preventív háborúnak állítja be. i 2. A havasalföldi hadjárat (1655) II. Rákóczi György 1655. évi havasalföldi háborúja sokkal kisebb nagyságrendű volt, mint a két évvel korábbi konfliktus. Havasalföld új vajdája, Constantin Çerban, nem volt képes megbirkózni a szeményeknek (seimeni) nevezett, különböző etnikai gyökerű katonáinak lázadásával. A felkelők a vajdát elűzték, és helyére egy Heriza nevű főméltóságot neveztek ki vajdává. Constantin Çerban II. Rákóczi György támogatását kérte, aki szívesen sietett segítségére, különösen, hogy a havasalföldi ügyekben leginkább érintett oszmán méltóság, a szilisztriai pasa is a régi vajdát támogatta. A fejedelem személyesen vezetett hada egyetlen csatában tönkreverte a felkelők hadát, és az ország pacifikálása fejében Rákóczi megerősítette Havasalföld feletti — már Matei Basarab uralkodása idején is egyértelműen érezhető — dominanciáját.23 Az involvált hatalmak viszonylag csekély számának úgymond megfelel a háború legitimációjáról rendelkezésünkre álló források mennyisége is. Ezúttal nem ismerünk olyan írást, aihelyben Rákóczi valamely külső, nem érintett hatalom uralkodója előtt próbálná igazolni, miért kellett csapatait megindítania. Három olyan levelet ismerünk, amely legalább említés szintjén foglalkozik legitimációs kérdésekkel, ám ezúttal egyik sem adja az érvek olyan szisztematikus összegzését, mint a moldvai hadjárat esetében elemzett két dokumentum. Az első levél ismét II. Rákóczi György kézírása, anyjának címezve.2 4 Nyilvánvaló belőle, hogy a fejedelem már hosszabb ideje tudósítja édesanyját a havasalföldi fejleményekről, így csak rövid megjegyzésekre van szüksége, mielőtt közli: megindítja csapatait. Figyelemreméltó, hogy Rákóczi elsősorban a Sziavus szilisztriai pasától érkezett levélre hivatkozik, amelyben az oszmán tiszt-22 „Vicinum tarn novicum cum alias non licuerit armis a vicinitate removere, vei saltem compescere" Szilágyi S. (közread.): Levelek és okiratok i. m. 460. Hasonlóképpen mutatják be a konfliktus hátterét azok a későbbi levelek, amelyeket Kemény János küldött Lengyelországba, amikor csapatai a lengyel határ felé menekülő Luput üldözték. Lupu ezekben mint a szomszéd fejedelmek elárulója, a velük kötött szerződések megszegője és a köztük lévő jó viszony álnok meggátolója tűnik fel. Kemény János levele a kamieniecieknek, ill. Jan Kondrackinak (Ia§i, 1653. ápr. 16, ill. 20.), kiadva: Documente privitoare la istoria României culese din arhivele polone. Secolul al XVII-lea. Publ. Ilié Corfus. Bucure^ti 1983. 168-169, 170-171. 23 A hadjárat eseménytörténetére 1. Görög F.: A két Rákóczy György i. m. 59-63. és Demény Lajos: Cu privire la caracterul ráscoalei din 1655 ín l'ara Romíneascá. Studii: Revistá de Istorie 16. (1963) 307-335. 24 II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának (Radnót, 1655. máj. 21.), kiadva: EÉKH I. 395.
