Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 945 it, kikérte a családi birtokok nagy részét irányító és a családi kincstár felett diszponáló, ezért komoly politikai befolyással bíró édesanyja véleményét is. Rákóczi azzal kezdi érvelését, hogy felidézi, mennyi gondot okozott már atyjának is Lupu szomszédsága. Nem fejti ki bővebben, de utal arra, hogy ez alatt a moldvai fejedelem 1639. évi havasalföldi támadását érti, amelyet az I. Rákóczi György által támogatott Matei Basarab erdélyi segítséggel vert vissza.1 7 Ugyanígy csak fél mondatot szán annak felidézésére, hogy Lupu öccse dolgában is „megtréfálta". I. Rákóczi György ugyanis 1648-ban azt tervezte, hogy kisebbik fiának, Rákóczi Zsigmondnak Vasile Lupu fiatalabbik lányát, Ruxandrát szerzi meg feleségül. Ezzel biztosította volna a jó kapcsolatot keleti szomszédjával, és ráadásul rokonságba került volna Lupu másik vejével, Janusz Radziwift litván herceggel, akinek segítségére nagyon számított a lengyel királyválasztásban. I. Rákóczi György halálával azonban a tárgyalások félbeszakadtak, és Kemény Jánosnak dolgavégezetlenül kellett Ia§iból hazatérnie.1 8 Lupu pedig — állítja Rákóczi — nemcsak egyetlen alkalommal bizonyult megbízhatatlannak, hanem atyja akárhányszor kötött vele egyezséget, mihelyst betartásáról kellett volna gondoskodnia, „azt felelte, részeg, vagy bolond volt ő akkor." A hajdani sérelmek mellé azonban újabbak is sorakoznak Rákóczi írásában. A fejedelem azt állítja, Lupu folyamatosan vádaskodik ellene különböző udvarokban, mind a lengyel királynál, mind a kozákoknál, mind a Portán - vagyis az erdélyi külpolitika számára fontos kelet-európai hatalmi központokban.. Még azt is felrója az egyébként valóban szokatlanul széleskörű és ambiciózus külpolitikát folytató Lupunak, hogy követet küldött III. Ferdinánd német-római császárhoz, amit a fejedelem egyértelműen Erdély elleni szervezkedésként értelmez. A Habsburg uralkodó éppen ebben az időszakban vetette fel újra a jezsuiták Erdélybe való beengedésének kérdését, ami jelentősen megterhelte a fejedelemséghez fűződő kapcsolatát.19 Nem csodálkozhatunk tehát, ha Rákóczi az eddigiekhez még azt is hozzáfűzi: ha háború indulna közte és a császár között, számíthatna egy Moldva felől jövő támadásra is. Konkrétumokkal mindazonáltal a fejedelem nem nagyon tud szolgálni. Lupu általa feltételezett szervezkedései közül mindössze egyet nevez meg: nem tudjuk azonban, mit fed pontosan az általa használt „pozsonyi practica" kifejezés - lehetséges, hogy a Kraus által részletezett bonyolult „cselszövés-sorozatot". Ezenkívül Rákóczi egyetlen konkrét érvet .tud felhozni amellett, hogy Lupu valóban fenyegető veszélyt jelent országa számára: a moldvai vajda „ország határát foglaltatja". A konfliktus I. Rákóczi György idejében zajlott: a vajda a Dorna és Beszterce folyók találkozásához, erdélyi területre telepítette néhány, Cámpulungból származó alattvalóját. A közelben levő Beszterce városa 17 Görög Ferenc: A két Rákóczy György fönhatósági joga a két oláh vajdaság fölött. Bp. 1904. 6-41.; Nicolae Stoicescu: Matei Basarab. Bucure§ti 1988. 160-165.; §erban, C.: Vasile Lupu, i. m. 135-137. 18 Kemény János önéletírása In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. Szerk. V Windisch Éva. Bp. 1980. 297-302.; vö. még: Szilágyi Sándor: Felső-vadászi Rákóczy Zsigmond. Bp. 1886. 91-92, 100.; Görög F.: A két Rákóczy György i. m. 40-41. 19 Molnár Antal: Az udvarhelyi jezsuita Missio Siculica kezdetei az 1650-es években. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 6. (1994: 3-4. sz.) 82-83, ill. 1. még az idézett levél első felének utalását.
