Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939

Kármán Gábor BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉ,SEK П. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN A 17. századi Európa lakosai számára a háborús állapot mindennapi élménynek számított. A pontos számokról nyilvánvalóan lehet vitatkozni, ám a Johannes Burkhardt által kimutatott arányok általában mégis elfogadhatók: a kora újkor középső évszázadában minden nagyobb hatalom részt vett valamilyen háborúskodásban a század mintegy 60 százalékában, háborús éveik száma tehát nagyobb, mint a békében töltötteké.1 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bármely területen élő közösség 100 évből hatvanban kénytelen volt elviselni a keresztülhaladó, állomásozó, illetve csatákat vívó seregek nyomását: a háborúkat az állam határain kívül is viselhette, és nyilvánvaló, hogy egy állam területén belül is sokszor változott a front elhelyezkedése. Annyi azonban biztosan leszögezhető: a háború minden 17. századi állam számára állandó elfoglaltság volt, sőt, egyes elemzések szerint a modern állam kialakulása jórészt a hadseregek gyarapodásának és az ezekkel kapcsolatos logisztikai problémáknak a következménye.2 A háborút természetesen nemcsak a seregek vívták: az a diplomácia, az államközi kapcsolatok ideológiai szintjén is folyt. Bár — mint a fentiekből látható — a háború a kora újkori állam természetes állapotának tekinthető, megindítása mégsem volt magától értetődő: egy-egy hadüzenet összeállítása komoly eszmei apparátus felvonultatását is igényelte. Mivel — a gyakorlattal ellentmondó, ám mégis általánosan elterjedt elképzelés szerint — az ember, elsősorban pedig a keresztény ember természetes állapotának a békét tartották, az uralkodók számára háborúik megindításakor majdnem minden esetben szükséges volt, hogy alaposan megindokolják a konfliktus fegyveres útra terelésének szükségességét. A legtöbbször nyomtatásban is napvilágot látó, így az uralkodók szűk körénél szélesebb nyilvánosságot kapó, az egyes háborúk legitimációjával foglalkozó írások egész pamfletáradattal árasztották el Európa olvasó közönségét. Vitatható, hogy 1 Johannes Burkhardt: Der Dreißigjährige Krieg. Frankfurt am Main 1992. 9. 2 A háború kora újkori szerepére 1. Matthew Smith Anderson: War and Society in Europe of the Old Regime 1618-1789. London 1988. A háború szerepéről a kora újkori állam alakulásában: Charles Tilly: Coercion, Capital, and the European States, AD 990-1990. Cambridge, MA 1990. 67-95. A hadügyi forradalom tézise, Michael Roberts által felvetett eredeti formájában szintén elsősorban erre, és nem annyira a — később sokak által vitatott — haditechnikai változásokra fókuszált: Michael Roberts:_ The Military Revolution, 1550-1650. In: Uő: Essays in Swedish History. London 1967. 195-225. Újabb, a hadügyi forradalom és az állam, illetve a társadalom összefüggésére koncentráló elemzés Robert I. Frost: The Northern Wars: War, State and Society in Northern Europe 1558-1721. Harlow 2000.