Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
86 SERES ATTILA helyezték üzembe. A tradicionálisnak tekinthető orosz piac visszaszerzését több tényező ösztönözte. A Trianon előtti magyar gépgyártás kapacitásának 82%-a a határokon belül maradt 1920 után, így 1921-től kezdődően a magyar gépexport már meghaladta az importot: az 1921. évi 9300 tonna behozatallal szemben 10 500 tonna kivitel állt, míg 1922-ben a behozatal nem duplázódott meg (17 800 tonnára nőtt), ugyanakkor a kivitel körülbelül két és félszeresére, mintegy 25 ezer tonnára gyarapodott.2 5 Emellett a mezőgazdasági termelés fokozását, a termőterületek kiterjesztését prioritásként kezelő szovjethatalom nem rendelkezett a modernizáció egyik alapfeltételével, a mezőgazdaság gépesítése jóval elmaradt a megkívánt szinttől. A meglévő készletek nagyrészt elavultak, a belföldi gyártás pedig nem tudta fedezni a hazai piac diktálta igényeket. 1924. év eleji adatok szerint vetőgépekben 57%-os, kaszálógépekben pedig 90%-os hiánnyal kellett megküzdenie a szovjet mezőgazdaságnak.2 6 A mezőgazdasági gépeken kívül a hazai villamosipar különféle termékei (lámpák, kapcsolók), valamint magyar gyártmányú dízelmotorok elhelyezésére is lehetőség adódott, a mezőgazdasági termékek kínálati listájából pedig az élő állatok (elsősorban ló), valamint vetőmag jöhetett számításba. A magyar tőkések és a szovjet állami szervek közti kapcsolatfelvételre utaló első megbízható adatok 1922 elejéről származnak. Február 27-én Fenyő Miksa, a GyOSz ügyvezető igazgatója felkereste a berlini szovjet-orosz kereskedelmi képviseletet, és ott megbeszéléseket folytatott Sztyefan Brodovszkij első titkárral. Fenyő — saját elmondása szerint — nemcsak a gyáriparosok képviselőjeként, hanem a magyar kormány hivatalos megbízottjaként ment el Berlinbe, hogy a kereskedelmi kapcsolatok felújításáról tárgyaljon. A szovjet diplomata ugyanakkor tudtára adta, hogy a két állam közti gazdasági összeköttetés megteremtése ilyen vagy olyan formában a szovjet rendszer elismerését és egy államközi egyezmény megkötését feltételezi.2 7 Makszim Litvinov külügyi népbiztoshelyettes, a legfelső párt, és egyben állami döntéshozó szerv, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt (OK(b)P) Központi Bizottsága Politikai Irodájának (Politbüro) 1922. március 8-i ülésén előterjesztette ezt a kérdést, bár javaslatának mibenléte a testület ülésének lakonikus jegyzőkönyvi szövege alapján nem állapítható meg pontosan.28 A Politikai Iroda határozatának tartalmát egy későbbi dokumentum, a szovjet-orosz képviselet tanácsosának eljuttatott, Litvinov által szignált március 17-i utasítás alapján lehet leszűrni. A direktíva nem emelt elvi kifogást az ellen, hogy Berlinben összeköttetésbe lépjenek a magyar kormánnyal, de leszögezte, hogy ehhez a két államnak legalább de facto el kell ismernie egymást, vagyis olyan ideiglenes kereskedelmi megállapodást kell kötnie, amely lehetővé teszi a kereskedelmi missziók kölcsönös felállítását.29 25 Buday: i. m. 135. 26 Oroszország. Külkereskedelmi Hírek, 1924. május 11. 1. 27 Dokumenti vnyesnyej polityiki SzSzSzR. Tom V 1 janvaija 1922 g.-19 nojabija 1922 g. Red. A. E. Bogomolov, B. G. Gafurov. Moszkva, Polityicseszkaja Lityeratura, 1961. 727. 28 Az OK(b)P KB PB 1922. március 8-i ülésének jegyzőkönyve. Rosszijszkij goszudarsztvennij arhiv szocialno-polityicseszkoj isztorii (RGASzPI), f. 17. op. 3. gy. 257. 29 Dokumenti vnyesnyej polityiki SzSzSzR. I. m. V köt. 156-157.
